Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Gyalogút

A HAVAS CSÚCSON Az ember, hogyha felér a csúcsra, visszanéz a messzi-messzi útra, fölméri hosszát, a kékben fürdő távolt, amit a szálló idő elhatárolt s fogva tart, mint hűs lombját az erdő, mint árnyékát a lassan úszó felhő, ahol az élet új éveket dajkál, s új vitorlást friss szél kedve hajt már. Mert fönséges már ott a rideg csöndben szoborrá érni ikrás fényözönben. A lélek mégis vissza-visszaérez, törpülne minden földi szenvedéshez. Hajolna ifjú szomjjal még a kútra, ahonnan zeng az örök alleluja, zsenge szárnyakon kék remény világol, s nem fél, hiába ostorozza zápor. 1969 46