Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Gyalogút

AZ IDŐ FOGAI KÖZÖTT Mivé lesz bennem mind, ami fáj még: az arcok omladékai? Mivé lesz annyi szem, derűs, haragos ég, hol egy-egy isten ült ? S a száj ? A forrón perzselő igaz s hamis szók kútja ? Hűlt vigasz immár a homlok, a tenyérnyi fal, örömével és panaszaival. A fül s az orr ? Hogy búvik mindahány elporlani! Már gyötrelmes talány a haj színe, a lágyan omló bársony, mely úgy sejlik csak, csillag-halaványan. Hóhér idő! Hogy bontod, tördeled bennem őket és bennük engemet, míg vak dühödnek kajmán-fogain elvérzik minden Ábel és Kain. 1966 42