Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Gyalogút

KÉT ABLAK Minden embernek kettős lelke van, mert minden embert kettős vágy fogan : egy nyugtalan, mely önmagából számkivetve él, s egy láncra vert, mely konokan remél. Két ablakot nyit lelkünk a világra, két ablakon süt be a nap világa: az egyiken messzebb látunk más-magunknál, a másikon az éj homálya bujkál. Az ész parancsa tiszta, mint a kristály, de néha már a kristály lény eg is fáj, és ösztönöknek vak útjára vágyva indulunk a fonák éjszakába. S mi elmarad mögöttünk, az élet keretbe fog minden percnyi képet, tört alakban adja vissza másunk, prizmán töri meg az ifjúságunk. Fél lelkünkkel már a múltban élünk, hisszük mégis — örök a reményünk s egész, mint a csonkítatlan márvány, érintésre ébredő királylány. Agyunkból száz forró szikra pattan, szomj úságunk vágya olthatatlan, de ha vágyunk egyszer is betelne, elapadna szívünk gerjedelme. 1962 34