Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Gyalogút

NEM A FÖLD PUSZTÍT Nem a föld pusztít, nem a nap, nem ettől lettél szomjasabb, nein ettől lettél keserű diófa, sötét gyökerű. Nem a vihar vert rád kemény öklével, s nem a szörnyű fény sorvasztotta meg lombodat, nem ettől lettél szomjasabb. A benned munkáló konok értelem, az a gyilkosod, a könyörtelen gondolat sürgeti a halálodat. A szó, mely benned úgy kereng, hogy mélyebb lesz tőle a csend, s kietlen, mint a sivatag homokja, ha leszáll a nap. 1966 35