Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Gyalogút

SZÉTHULLÓ BARÁTSÁG Amíg szegények voltunk tettben, vágyban, védtük egymást a fülledt hallgatásban, s midőn dadogva szállt a szó, a bamba, nem szabdaltuk lelkünket hírre, rangra, éltünk, testvérek, egymásba fogózva, közös alomba bújva, takarózva, egymást tapintva, szándékot se rejtve, mint őskeresztyének, csak énekelve. Később, mikor az ég borongva tisztult, már éreztük, hogy ki-ki belepusztul a minket tartó, ölelő világba, az üdvözítő kényszermátkaságba, és gyűlt epénkben dühök barna mérge, hogy egymásban a rosszat földicsérje, testvérpoklunkat vesse széjjel végül, töprengjen ki-ki saját életéről. 1960 33