Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Gyalogút

ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT Árad az ég, a földön fény szalad, a napból száll az isteni erő, leborulok előtted, drága nap. Hull rám az ég, hull rám a csönd világa, érzem, meg kéne halni most, elvegyülni a tavasz-föld sarába. Jaj, mennyi fény! A fákon földereng a lomb hite, rügyek mozdulnak sorra, szent a vajúdás könnye-kínja, szent. Csak állok bénán, reszketve, mint aki ráhibázott a rejtelmes titokra, de nincs szava, hogy ki tudja vallani. Ez hát az élet, ez a gyönyörű bölcs zűrzavar, millió fogamzás, mikor kidugja zöld hegyét a fű. Ez hát az élet, ez a vad, makacs küzdelem, a lét hullámverése, idők méhéből szakadt indulat. Csak a szív, csak a szívem ver sajogva, rács közt feszeng a győzelmes tavaszban, s nem gyúl fölébe Mózes csipkebokra. 1970 32