Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Életünk íve

BÖRTÖNÖD A TEST Recehártyádon összemosódik a világ, nézd csak: távolról erdővé állnak össze a fák, sötét függönyét szenvedve tartja az ég, az ág. Csupa megalkuvás a fa, nem ismeri a gyötrelem dacát. Hallod? Lassan hullatja sóhaját. így állsz te is önmagad körében, áttetsző téli éjben így állasz te is. Fájdalmad parazsán, szenén így állsz te is. Mert börtönöd a test, s a testi kín a lelked is lehúzza, lihegj, vacogj, te vágyak nyomorultja. Heverj az éj konok jegére, körül se nézz, szemedben összemosódik földdel az ég, s rád száll egy csillag, mennyei holló. 141. 1977