Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Életünk íve

S BELÉPSZ AZ AJTÓN Már torzul benned az öröm, formálódik a dolgok néma rendje, már ráfülelsz a telhetetlen csendre, ahogy megállsz a küszöbön. Kezed az ajtó kilincsére téved, de visszaránt egy csillag fénye még, kihűlt virágok hevernek eléd, szívedre száll a lombsötét igézet. Aztán a lombok sűrű vére buggyan, a nyirkos álmok lustán gőzölögnek, kristálylegendák összetörnek, s belépsz az ajtón fagyos nyugalommal. 1976 142.