A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Gazdasági helyzet - Mezőgazdaság, ipar, kereskedelem

GAZDASÁGI HELYZET. MEZŐGAZDASÁG, IPAR, KERESKEDELEM. A csehszlovák kormányzat nemzetiségi politikája minden korábbi nemzetiségi elnyomástól abban különbözött, hogy nem csupán a nemzetiségek nyelvi és kulturális elnemzetlenítésére törekedett, hanem azokat gazdaságilag is életképtelenné tenni igyekezett. E politika folytán elsősorban a magyarság szenvedett rendkívüli nagy anyagi veszteségeket, mégpedig úgy mezőgazdasági, mint ipari, kereskedelmi és pénzügyi téren egyaránt. Az elszakítás pillanatában nemcsak a magyarság vesztette el gazdasági központjával való szoros összefüggését, hanem a Felvidék is iparilag és bányászatilag vezető vidékből provinciális függvény, majdnem gyarmat lett a magasfejlettségű cseh tartományok mellett. Az utolsó ötven év alatt a négyzetkilométerenkénti népsűrűség Szlovákiában 50-ről 68-ra, Ruténiában 31-ről 57-re emelkedett. A népnek a területre gyakorolt nyomása fokozódott azáltal, hogy a két utolsó népszámlálás között Szlovákiában a lakosság 331.549 lélekkel növekedett (+11%), Ruténiában pedig 120.764-61 (+20%). Ilyen körülmények között a magyar kormány helyesen cselekedett, amidőn az iparfejlesztő szubvenciók 40%-át ezekre a területekre fordította. Az 1900. és 1910. évi népszámlálások között a Felvidéken 157 új gyárvállalat alakult és a gyáripari munkásság száma 29.025-el nőtt. Sajnos az állami támogatás, mint utólag kitűnt, legtöbbször olyan vállalkozásokat segélyezett, melyeknek ô*