A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Egyházi élet - Evangélikusok

80 tus összefogás" című erőteljes mozgalmat a hasonló elnevezésű sajtóval, nagy olvasótáborral, látogatott diákkonferenciákkal, hatalmas átütőerővel. A magyarság szellemében és politikai küzdelmeiben a legbiztosabb támpontot jelentette a református magyarság, amelynek visszatérése az anyaállam kebelébe megbecsülhetetlen érték. Evangélikusok. Az 1919. január 30-án kelt miniszteri rendelet szerint hatályon kívül helyeztettek az evang. egyházi alkotmánynak azon határozmányai, amelyek az egyházközségek, egyházmegyék, egyházkerületek és egyházegyetem autonóm szervezetére vonatkoznak. Az összes egyházközségi, egyházmegyei, kerületi és egyetemes tisztviselők megfosztattak eddigi egyházi tiszteiktől. Az egyetemes egyháztanács 24 tagját az evang. egyházi ügyek referensének javaslatára a csehszlovák köztársaság Szlovákia kormányzatával meghatalmazott minisztere nevezte ki. A legfelsőbb szervektől a legalsóbbakig a választott funkcionáriusok helyébe a csehszlovák kormány befolyása alatt kinevezett és diktátori hatalommal felruházott egyének ragadták a kezükbe a korábbi autonóm evang. egyházi szervezetet. Ahelyett, hogy a kormány megvárta volna az egyháztanácsok és a zsinat döntését, az idézett rendelet 9. §-a feloszlatja az evang. egyházat két kerületre: a nyugatira és keletire, maga határozván meg a határvonalakat. Hivatalos nyelvvé a szlovák nyelvet tette, anélkül, hogy a kisebbségi nyelv használatáról említést tenne. Az előző rendeletben említett 24 tagú egyetemes egyháztanácsba kivétel nélkül szlovák lelkészeket és vilá-