A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Egyházi élet - Reformátusok

79 Reformátusok. A református egyháznak dunántúli, tiszáninneni és tiszántúli kerületét 281 egyházközséggel derékban szelte ketté a trianoni határ. Ezeknek a Felvidéken maradt egyházaknak alkotmányát Csehszlovákia mindvégig vonakodott elismerni és néhány ezer szlovák református részére külön egyházmegyét követelt ugyanakkor, midőn megtagadta azt az ennél több magyar evangélikustól és a 600 ezer főnyi magyar katolikusságtól. A lelkészek részére a kongruát hosszú időn át az állam nem folyósította, majd az 1926. évi kongruatörvény alkalmazása a politikai hatóságok (járási főszolgabírák) önkényétől függött, akik a természetbeni járandóságok felbecslése terén egészen önkényesen jártak el. A református magyarok szilárd kőszikla gyanánt állottak ellen a csehszlovák állam támadásainak. Míg a magyar katolikusok számát, sajnos, 28%-kal tudta csökkenteni a csehszlovák népszámlálás 1910 és 1930 között, addig a reformátusoknál ez a veszteség csak 8% volt. Iskoláik is csak kevéssé csökkentek, sőt tanítóik számát hihetetlen nehézségek között még növelni is tudták. Ref. elemi iskolák A felvidéki reformátusság újabb alkotásai közül kiemeljük a losonci református teológiai szeminárium létesítését (1925), a komáromi református tanítóképzőt (1937). A „Református Irodalmi Társaság" a magyar reformátusság irodalmi és tudományos kincseinek fejlesztését tűzte ki célul (1923). Sörös Béla teológiai igazgató és Szilassy Béla főgondnok-szenátor kezdeményezésére az egyetemes konvent megindította a „Reformá1913-ban 1929-ben 1937-ben száma tanítók tanulók 294 366 19.868 244 332 20.023 236 387 17.018