A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Egyházi élet - Katolikusok

78 voltak a magyar szociális követelések élharcosai. Alulról, a népből jött fiatalemberek, akik magyar szívóssággal szerveztek gyűléseket, könyvtárakat, munkatáborokat, munkásnyaraltatásokat a szabadban, kongresszusokat, lapot, sporttelepet, életrevaló akciókat. Tiltakoztak a magyarság mellőzése miatt, előadásokat tartottak a legényegyletektől a tanítók egyesületéig. Folyóiratuk az „Üj Élet". Kellettek az ilyen kemény harcosok, mivel a másik oldalon a Slovenská Liga tömegszenvedélyeket mozgatott meg a magyar igazság ellen. A hamis népszámlálási adatokra hivatkozva követelték a merev nyelvtörvény alkalmazását az istentiszteleti nyelvre nézve is. Csak a kassai egyházmegyében 7 év alatt 21 községben küszöbölték ki a magyar istentiszteleti nyelvet. A magyar lelkészek kongruamegvonással, feljelentéssel, irredentizmussal stb. fenyegető durvahangú névtelen leveleket kaptak, amelyek mögött többnyire a Slovenská Liga emberei állottak. Még a három autonom szervezetű egyházközség közül (Kassa, Pozsony, Komárom) is csak a komáromi tudta teljes magyar jellegét megőrizni. Különösen sérelmes volt a magyar nyelv kiszorítása a pozsonyi egyházközségből. De ezert túlmenően bizonyos körök még a latin szertartást is ó-szláv liturgiával akarták felváltani különösen Nyitrán, Pozsonyban és Dévényben. 1927-ben a csehszlovák állam úgynevezett modus vivendit kötött a Vatikánnal, de ennek végrehajtása 10 éven át nem történt meg. 1937-ben végre egy kormányrendelet kimondotta az egyházi javak kényszerzárlatának megszűnését. Az egyházi határoknak az államhatárokkal való összeegyeztetése már késő volt, mivel röviddel utána megindult Csehszlovákia felbomlása és a felvidéki magyar katolicizmus küzdelemben megedzve tér vissza az anyaországba.