A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Egyházi élet - Katolikusok

74 Katolikusok. A róm. katolikus egyház százados egyházmegyéit, amelyeknek egy része még Szent István alapítása, brutális módon vágták ketté a trianoni határok. Az esztergomi főegyházmegye túlnyomó nagyrésze (392 plébánia) a Felvidékre került, székhelye és főpásztora azonban Csonka-Magyarországra, a rozsnyói és kassai egyházmegyék székhelye Csehszlovákiához, de a terület egyrésze a csonkaországhoz került, a szatmári püspökség pedig három ország között oszlott meg. Ügy egyházjogi, mint vagyonjogi szempontból mindez olyan bonyolult helyzetet teremtett, hogy 19 éven át nem is lehetett megoldani. Az államfordulatkor egyedül a kassai püspököt, Fischer Colhrie Ágostont hagyták meg székhelyén (meghalt 1925-ben), Radnai Farkas besztercebányai, Balázs János rozsnyói, Batthyány Vilmos nyitrai és Novák István eperjesi g. kat. püspököt kiutasították Csehszlovákiából. Párvy szepesi püspök az izgalmak következtében meghalt. Batthyány t is 19 napig fogságban tartották, kínozták stb. 1927-ben Pap p Antal munkácsi görög katolikus püspököt is karhatalommal tették át a határon. Ezeknek helyébe a csehszlovák állam szempontjából „megbízható" adminisztrátorokat tettek. Aki az irredentizmus, magyarbarátság vagy meggyőződéses autonomizmus gyanújába esett, az nem jöhetett tekintetbe. Jellemző, hogy éppen az a három püspök, akinek jurisdictiója alá tartozott a felvidéki katolikus magyarság legnagyobb része (Kassa, Rozsnyó, Nagyszombat), nem véglegesen intronizált püspök, hanem csupán apostoli adminisztrátor volt. így tehát, azon reményben, hogy az egyházmegyék rendezésénél végleges püspökök lesznek, igyekeztek a csehszlovák kormánykörök szemében grata personák lenni és a magyarság érdekében nem