A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Kulturális élet - Iskolaügy

55 rendelkezése szeges ellentétben állott magával a csehszlovák törvénnyel is, amely sehol sem írja elő azt, hogy magyar iskolák csak oly községekben lehetnek, ahol a magyarság meghaladja a lakosság 20%-át. Ellenkezőleg, a 189/1919. számú törvény magyar elemi iskolák létesítését lehetővé tette mindenütt, ahol legalább 40 magyar anyanyelvű tanköteles gyermek van. Ennek ellenére az 1936—37. tanévben 126 olyan községben, ahol a magyarság lélekszáma meghaladta a kétszázat, ahol tehát legalább 40 magyar tanköteles gyermek volt, magyar népiskola egyáltalán nem létezett. Ezzel szemben derüreborura létesítettek „csehszlovák" tannyelvű elemi iskolákat a magyar községek egész sorában. 1936—37-ben 446 olyan községben, ahol a csehek és szlovákok száma nem érte el a 200 lelket, „csehszlovák" iskola működött. (Lásd mellékelt térképet.) Csehszlovák tannyelvű iskolát tartottak fenn például Komáromfüssön, ahol még az 1930. évi csehszlovák népszámlálás is mindössze 23 csehet és szlovákot számlált össze. Alistálon 14, Tiszacsomán 23, Benén 31, Macsolán 44 cseh és szlovák kedvéért létesítettek „csehszlovák" iskolát. A „csehszlovák" tannyelvű elemi iskolák létesítését a magyar vidékeken különösen a „Slovenská Liga", ez a formailag társadalmi, valójában azonban hivatalos jellegű szervezet szorgalmazta, amelynek működésére alább még részletesebben visszatérünk. Meg kell jegyezni, hogy a magyar elemi iskolák túlnyomó többsége, csaknem 90%-a, felekezeti és községi jellegű volt. Ezzel szemben a „csehszlovák" elemi iskolák több mint 40%-a állami iskola volt. A magyar egyházközségeknek és politikai községeknek, azaz közvetve a magyar adófizetőknek tehát jóval több áldozatot kellett hozniok iskoláik fenntartására, mint a szlovákoknak. A polgári iskolaügy terén a magyarság helyzete még rosszabb volt. A csehszlovák kormányzat nem akarta, hogy a magyarság széles néprétegei az elemi iskola nyuj-