A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Kulturális élet - Kulturális szervezkedés és annak akadályai

52 Csehszlovákiába menekült emigránsok segítségével megindultak a hol burkolt, hol nyilt támadások minden magyar kultúrmegmozdulással szemben. A magyar közélet vezetői látva azt, hogy a fellendülő magyar kultúréletet veszedelem fenyegeti az államhatalom részéről és a kultúrmunkások riadtan vonulnak félre, elhatározták a kultúrélet és a pártpolitika kettéválasztását, természetesen az egységes nemzeti szempontok tökéletes tekintetbevételével. A kulturális élet országos viszonylatban való megszervezését a SzMKE vállalta, a kultúrpolitikai tevékenység továbbra is a magyar pártok hatáskörében maradt. Miután a kulturális feladatok egyre szaporodtak és a munka egyre bővült, a SzMKE a népművelésre és az iskolavédelemre összpontosította erejét. Az irodalmi és művészeti törekvések támogatására pedig 1935-ben megalakult a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség, amely a pozsonyi Toldy-kört, a kassai Kazinczy-társaságot és a komáromi Jókai-egyesületet ölelte át. Ezek a helyi kereteken régen túlnőtt egyesületek eddig is rendkívül értékes irodalmi működést fejtettek ki és az egyesülés csak meghatványozta erejüket. A szövetség elnökévé Stand Gábort választották meg. E szövetség kezdeményezésére indult meg a „Nemzeti Kultúra" című folyóirat. A szövetség pályázatok kiírásával is lendületbe hozta a szellemi termelést. A kulturális élet ily módon emancipálódott a politikai pártoknak eddig nélkülözhetetlen gyámkodása alól, ami azonban nem volt akadálya annak, hogy útjaik ne találkozzanak a közös nemzeti célkitűzések jegyében, amikor ennek eljött az órája. Végül meg kell emlékeznünk arról is, hogy a magyarság, különösen a legutóbbi években nem hagyta kihasználatlanul az 1919. évi 67. és 430. számú törvényekben rejlő lehetőségeket sem. Az előbbi törvény szerint minden járás területén járási közművelődési testületet kellett alakítani, amely az illető járás közművelődési