A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Kulturális élet - Kulturális szervezkedés és annak akadályai

51 adásokat igen gyakran csak azzal a feltétellel engedték meg, hogy a műsorba szlovák számokat is vegyenek fel. A kitűnő eperjesi magyar műkedvelő-gárdára a felbérelt utcai csőcseléket uszították, hogy az így előidézett műzavargásokra való hivatkozással azután a későbbi előadásokat is betiltsák. A minden év október 28-án kiosztott irodalmi és művészeti államdíjakból a magyar nemzetiségű írókat és művészeket a legutóbbi évekig teljesen kizárták, majd csak a szélsőbaloldali írókat jutalmazták velük. A csehszlovák kultúrpolitika ugyanis kezdettől fogva arra irányult, hogy a nemzeti érzésű elemekkel szemben a szociáldemokrata és kommunista irányzatot erősítse és ennek segítségével a magyar társadalmat eltérítse a nemzeti gondolattól. Ennek a célnak szolgálatában állott a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság is, amely 1931-ben alakult abból az egymilliós alapítványból, amelyet Masaryk magyar kulturális célokra adományozott. E társaságot úgy szervezték meg, hogy abban már eleve a magyar érzülettől távolálló baloldali elemeké legyen a vezető szerep. A tagok legnagyobb részét nem a tudományos vagy irodalmi érdem, de a szociáldemokrata pártban viselt tisztségeik alapján válogatták össze. Ezért a felvidéki magyar szellemi élet egyes kiváló reprezentánsai, mint például Mécs László, a legnagyobb felvidéki magyar költő, el sem fogadták a társaság tagságát, mások pedig csak a megfigyelő szerepére vállalkoztak benne. E baloldali klikk esztelen pénzkezelése hamarosan csődbe is vitte ezt az úgynevezett Masaryk-Akadémiát. E társaság megalakítása csak egyik láncszeme volt a csehszlovák kormánykörök által a nemzeti érzéstől áthatott magyar kulturális szervezkedés ellen indított aknamunkának. Amikor a hivatalos körök látták, hogy a magyar kulturális munka az évek folyamán egyre bővül, fejlődik és erősödik, a proletárdiktatúra után 2*