A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Politikai küzdelmek

35 törvény kifejezett rendelkezése értelmében katonai szol­gálatot nekik is teljesíteniük kellett. Az üldözés azonban nem törte meg, hanem csak meg­acélozta a magyarság nemzeti öntudatát. Az 1925. évi parlamenti választások alkalmával az Országos Ke­resztényszocialista Párt, amelynek vezetését ekkor Szüllő Géza, a régi, kiváló politikus vette át és a Szent Ivány József vezetése alatt álló Magyar Nemzeti Párt, amely nevet az eddigi Országos Magyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Párt, magábaolvasztva a liberális színezetű Magyar Jogpártot is, ekkor vette fel, hála az 1920 óta végzett szervező munkának, együttvéve több mint 237.000 szavazattal 10 képviselői és 6 szenátori man­dátumot szerzett. A második parlamenti ciklusban a Magyar Nemzeti Párt kísérletet tett arra, hogy a leg­nagyobb kormánypárttal: a cseh agrárpárttal folytatott tárgyalások útján érje el a magyarság legégetőbb sérel­meinek orvoslását, ámde a csehek hallani sem akartak arról, hogy a Magyar Nemzeti Párt által követelt en­gedmények biztosítására írásban vállaljanak kötelezett­séget. A Magyar Nemzeti Párt csak annyit ért el, hogy a parlament megszavazta a lex Dérért, amely a honta­lanok egy részének igényt biztosított a csehszlovák állampolgárság megszerzésére. A súlyos állampolgársági és illetőségi kérdést azonban e törvény sem oldotta meg, már csak azért sem, mert a cseh bürokrácia mindent megtett, hogy mentől kevesebben szerezzék meg e tör­vény alapján az állampolgárságot. Ráadásul az állam­polgári bizonyítványok kiadását ahhoz a feltételhez kö­tötte, hogy a folyamodók őseik illetőségét egészen 1871-ig igazolják. Ez az epizód mindazonáltal nem volt egészen hiábavaló, mert azzal a tanulsággal szol­gált, hogy a magyarság a csehektől semmiféle engedé­kenységet nem várhat, mert a cseh politika végső célja a magyarság teljes jogfosztottsága, elszegényítése és 2*

Next

/
Thumbnails
Contents