A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Politikai küzdelmek

3tí azután elnemzetlenítése. így a két magyar párt ezután is a legélesebb ellenzékben állott a cseh kormányzattal szemben és soha többé nem kerültek szembe egymással. Ellenzéki küzdelmük lendületét csak fokozta a Rothermere-akció, amely a csehekben páni félelmet, a magyar tömegekben ellenben újabb reményt és bizakodást váltott ki. A következő évek községi, járási, tartományi és parlamenti választásaira a két magyar párt egységes listával, illetőleg — ahol azt a helyi viszonyok megkövetelték — egymással karöltve vonult fel. Az 1929. évi parlamenti választáson, amelyet a magyarok elleni üldözésre is újabb alkalmat szolgáltató Tuka-perben hozott embertelenül kegyetlen ítélet miatt kellett kiírni, a két magyar párt szavazatainak száma meghaladta a negyedmilliót, amellyel 9 képviselői és 6 szenátori mandátumot biztosítottak maguknak. A nemsokára kitört nagy gazdasági világválság a cseh uralom alatt mindinkább elszegényedő magyarságra újabb súlyos csapást mért, amelyet a rossz termések csak fokoztak. Nem csoda, ha egy ideig a magyarságon annyi küzdelem után a fáradtság tünetei kezdtek mutatkozni. De ez — hála Istennek — csak rövid ideig tartó átmenet volt, amely után a nemzeti öntudat új hajnala pirkadt a magyar szívekben. A nemzeti szociálista rendszer uralomrajutása Németországban a szudétanémetekben, majd a szlovákokban is felrázta a nemzeti érzést és ez a magyarságra sem maradt hatás nélkül. A csehek az „erős kéz" politikájával próbáltak védekezni a folyton erősbödő nemzetiségi mozgalmak ellen. 1933. októberében a parlament megszavazta a politikai pártok működésének beszüntetéséről és feloszlatásáról szóló törvényt, amely azóta állandó Damokles kardja gyanánt függött a magyar pártok felett és megbénította akcióikat. A köztársaság védelméről szóló törvényt megszigorították és 1933-ban, majd 1934-ben három-három hónapra betiltották a Prágai Magyar Hírlapot, valamint