A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Politikai küzdelmek

34 nös hozzájárulása nélkül megszerzik mindazok, akik 19io. január i-én a Magyarországtól elszakított terület valamely községében illetőséggel bírtak. A döntvény alapján ugyanis azokat az egyéneket, akik az 1886 : XXII. t.-c. 10. §-a alapján 1910. január i-e előtt automatikusan illetőséget szereztek, tehát 1923 végéig joggal abban a meggyőződésben éltek, hogy csehszlovák állampolgárok, megfosztották illetőségüktől és állampolgárságukat sem ismerték el azon a címen, hogy — 1910. január i-én nem volt illetőségük Szlovákia vagy Ruténia valamely községében. Valósággal ördögi ravaszsággal ütötték el ilyen módon a magyarság egy jelentős részét a legelemibb jogoktól is. Az állampolgárságuktól megfosztott magyarok a hontalanok listájára kerültek. Politikai jogokat nem gyakorolhattak és a magyar pártok így számos szavazattól elestek. A magyarság nyelvi jogainak alapját alkotó 20 százalék megállapításánál őket nem vették tekintetbe. Ha eddig netalán közszolgálatban maradhattak, most elbocsátották őket és nyugdíjukat leszállították, vagy teljesen beszüntettek. Munkavállalási engedélyt vagy egyáltalán nem, vagy csak nehezen kaptak. Előfordult az is, hogy a közkórházakba sem vették fel őket. Az 1933. évi tiszaújlaki nagy árvíz alkalmával a hontalanok nem részesültek segélyben. A legfelső közigazgatási bíróság illetőségi joggyakorlata alapján fosztották meg államporgárságuktól és a politikai működés lehetőségétől Körmendy-Ékes Lajost, aki több mint másfélévtizedes kultúrtanácsnoki működésével nagyérdemeket szerzett magának Kassa város fejlesztése körül, Szinnyey-Merse István volt főispán-kormánybiztost, akinek családja a XIII. század óta Sárosban él, Tobler János és Palkovich Viktor nemzetgyűlési képviselőket stb. A hontalanokat semmiféle jogban nem részesítették, ellenben az állampolgári kötelességek teljesítését tőlük is megkövetelték. így például a véderő-