A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Politikai küzdelmek

30 magyar lakosra, választóra és szavazóra esett egy-egy mandátum, mint a cseh és szlovák kerületekben. így például az 1935. évi parlamenti választáson az érsekújvári kerületben 33.325, a kassaiban 31.262, az ungvári kerületben 34.443 szavazat kellett egy képviselőmandátumhoz, a prágai A) kerületben ellenben csak 22.850, a liptószentmiklósiban 21.742, az eperjesiben pedig 21.704. Ennek ellenére a két magyar párt: az Országos Keresztényszocialista Párt és az Országos Magyar Kisgazda és Földmívespárt mégis több mint 165.000 szavazatot és hat képviselői s három szenátori mandátumot kapott az 1920. évi választáson. Magyar nemzeti pártot a magyarság hivatott vezérei akkor még nem alakíthattak. A hatóság elgáncsolta a pozsonyvidéki magyarság erre irányuió kezdeményezéseit, ellenben lehetővé tette, hogy egy kis losonci csoport, amelynek a magyarsághoz vajmi kevés köze volt, bitorolhassa e nevet. így a magyarság politikailag egyelőre csak felekezeti, illetőleg osztályalapon szervezkedhetett. Az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Párt azonban, ha nem is névleg, de tényleg az egyetemes magyar nemzeti gondolat letéteményese volt. E pártok megalapítóinak, Körmendy-Ékes Lajosnak, Szent Ivány Józsefnek, Szilassy Bélának, Korláth Endrének, Jabloniczky Jánosnak és a többieknek elévülhetetlen érdeme, hogy a legnagyobb elesettség és ájultság éveiben magasra emelték a magyar nemzeti gondolat zászlaját, de ugyanakkor ápolni törekedtek azt a testvéri viszonyt is, amely a felvidéki magyarságot hosszú évszázadokon át szlovák, ruszin és német sorstársaival egybekötötte. Elévülhetetlen érdeme a két pártnak az is, hogy megteremtették a magyarságnak azt a politikai szervezetét, amelynek sáncai mögött később megkezdődhetett a nemzeti élet egyébirányú megszervezése is. így a két politikai párt lett az úttörője a nemzeti kultúra és társadalom későbbi megszervezésének is.