A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Politikai küzdelmek

31 A két magyar párt a prágai nemzetgyűlésben szorosan együttdolgozott, közös klubot alkotott és működését azzal kezdte meg, hogy a nemzetgyűlés 1920. június 4-i ülésén Körmendy-Ékes Lajos deklarációt terjesztett elő, amely ünnepélyesen tiltkozott a magyarság önrendelkezési jogának megsértése és a csehszlovák köztársaságba való bekebeleztetése ellen. A trianoni békediktátum aláírása után pedig Szent I vány i József a prágai képviselőház 1920. szeptember 24-i ülésén tartott beszédében a következőket jelentette ki: „Mi ehhez a békéhez sémikor sem adtuk hozzájárulásunkat és sémikor sem fogunk sorsunk intézéséről lemondani". Míg Csonka-Magyarország kényszerűségből aláírta és ratifikálta a trianoni diktátumot, addig a felvidéki magyarság azt egy pillanatra sem ismerte el. A két ünnepélyes nyilatkozat mindvégig iránytűje maradt a felvidéki magyar politikának. A két párt közti parlamentenkívüli együttműködés megteremtésére 1920 végén megalakult a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok közös és vezérlő bizottsága. 1922-ben megszervezték a két párt központi irodáját, amelynek első igazgatója Petrogalli Oszkár volt és a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Ligát, amely SzüllÖ Géza vezetése alatt a nemzetközi fórumokon harcolt a felvidéki magyarság nemzeti jogaiért. Ugyanez év tavaszán megindult a „Prágai Magyar Hírlap", a felvidéki magyarság legtekintélyesebb napilapja, amely becsülettel teljesítette nemzetvédő hivatását mindaddig, amíg a legutóbbi napokban a magyar terület felszabadu lása fölöslegessé nem tette további megjelenését. A csehszlovák parlamentben a magyarság képviselőinek működése elé a legnagyobb akadályok tornyosultak. Beszédeik siket fülekre találtak. Interpellációikat nagy késedelemmel, vagy egyáltalán nem válaszolták meg. Mégoly komoly javaslataik is elsikkadtak a bizottságok útvesztőiben.