A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Politikai küzdelmek

29 Az egész állam óriási hivatalnoki karában a magyarság legfeljebb i %-kal volt képviselve, noha számaránya még az 1930. évi csehszlovák népszámlálás szerint is 4'7%-ra rúgott. Hogy a csendőrségnél, rendőrségnél, pénzügyőrségnél, postánál és vasútnál aránytalanul kevés volt a magyar tisztviselő, azt „O jazykovom zákone a menšinových otázkách" című művében Stodola Emil is elismerte. Mentől tovább múlt az idő, annál kevesebb kilátása volt az iskolákból kikerülő magyar ifjúságnak, hogy állami vagy közhivatalban helyezkedjék el. A régi magyar nyugdíjasok kisebb nyugdíjat kaptak, mint a csehszlovák állam nyugdíjasai. Megbízhatatlanság, állampolgárság hiánya stb. címén gyakran oly személyektől is megvonták a nyugdíjat, akik Jiéhány évig n:ár szolgáltak a csehszlovák államnak. Mindezek az intézkedések anyagilag a tönk szélére juttatták a magyai középosztály jelentős részét. Az első nemzetgyűlési választásokat csak e kisebbség- és magyarellenes rendszer kiépítése után, 1920 tavaszán írták ki. A választások előtt a magyar társadalmi élet több mint félszáz vezető személyiségét letartóztatták, közöttük Petrogalli Oszkárt, a felvidéki magyarság e korán elhunyt nagyemlékű vezérférfiát is. A magyar pártok csak két kerületben: az érsekújváriban és a kassaiban nyújthatták be jelöltlistájukat. Míg a történelmi országokban csak száz aláírás kellett a listák érvényességéhez, addig Szlovákiában ezer aláírást követeltek. Kárpátalja magyarsága e választásokon egyáltalán nem vehetett részt, mert ez az úgynevezett autonóm terület a demokrácia nagyobb dicsőségére csak 1924-ben küldhetett képviselőket a prágai parlamentbe. A magyar pártok választási agitációját minden rendelkezésre álló eszközzel korlátozták és falragaszaiknak, röpcéduláiknak terjesztését akadályozták. De még ennél is nagyobb baj volt az, hogy a választási törvények a választókerületeket úgy osztották be, hogy a magyar többségű kerületekben sokkal több