A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

A felvidéki magyar társadalom egységének kialakulása

18 az egységnek nagy ereje éppen abban rejlik, hogy az egyes társadalmi osztályok szociális igényeit teljes mértékben magáévá teszi s éppen ezek kielégítésével véli megteremteni az igazi nemzeti egységet. A magyar munkássághoz a kenyérkérdésen keresztül jutott el a hatalom. Az állam törvényhozása a munkásság szervezkedését megengedte. A szakszervezetben való részvétel nem volt kötelező, de a szakszervezetek privilegizált helyzete kényszerítő erőt reprezentált. Elhelyezkedési, munkaalkalmi, segélyezési lehetőségeket csak a szakszervezetek útján lehetett elérni s később a munkanélkülisegély a szakszervezeti igazolvány előmutatásához volt kötve. Magyar szakszervezet nem volt! Magyar munkások többnyire a csehszlovák pártok befolyása alatt álló szakszervezetekbe tömörültek s így ezek politikai befolyása alá kerültek. Hibáznánk azonban, ha a magyar munkásság politikai elhelyezkedésének okát csak e vonalon keresnénk. A magyar munkásság egy része még az államfordulat előtt a magyarországi szociáldemokrata pártba volt beszervezve. A munkásság elhelyezkedése a csehszlovák szociáldemokrata pártban e múltnak a folytatása volt, hisz még egy, Csehszlovákiában tovább működő magyar szociáldemokrata párt keretei is fennmaradtak egy időre, bár e magyar párt magyarsága és önállósága csak látszat volt. Egy átfogó, magyar nemzeti jellegű munkáspolitikát a munkásság nem ismert, ilyen felé nem orientálódhatott s ezért nagyobb részében az osztályjellegű pártokhoz csatlakozott. Ezek a pártok csehszlovák pártok voltak, csehszlovák nemzeti érdekeket szolgáltak, akármennyire nemzetközinek látszott is programmjuk. Ezt azonban sokáig és eredményesen rejtegették s a magyar munkásság osztályvédelmi akaratát kihasználták a magyarság ellen. A magyar munkásság egy része a kommunista pártban szervezkedett. E párt 1920-ban szakadt ki a csehszlovák