A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

A felvidéki magyar társadalom egységének kialakulása

19 szociáldemokrata pártból s radikális forradalmi programmal igyekezett a munkásságot kereteibe beszervezni. Marx és Lenin tanaira építette föl politikai taktikáját s radikalizmusa sok magyar munkást vitt táborába. A legnagyobb ellenzékben volt mindenféle kormányzattal megalakulása óta, de a nemzetileg radikális magyar tömegek szimpátiáját nemcsak ellenzékiségével, hanem a nemzetiségi kérdésben elfoglalt radikális álláspontjával szerezte meg. Hirdette ugyanis a nemzetiségek önrendelkezési jogát egészen az államtól való elszakadásig. A párt fejlődése azonban az ellenzékiségből a kormánytámogatás felé ment, míg az utóbbi időkben már a legcsehszlovákabb párttá vedlett. A magyar munkásság mindjobban csalódott a párt által hirdetett ideológiában s mikor a párt a csehszlovákizmus vizeire evezett, a magyar munkásság elfordult tőle. A magyar munkásság ezt a kommunista ideológiai iskolát is kijárta s közvetlen közelről látta meg annak hiányait. Nem kényszerből hagyta ott ezt az ideológiát s annak pártját, hanem a saját meggyőződéséből. Ennek a ténynek óriási jelentősége van a magyar munkásság életében s most, mikor az internacionalista ideológiákból kigyógyult magyar munkásság a magyar nemzeti közösségben elfoglaja helyét, hosszú tapasztalat eredményeit hozza s érvényesíti a nemzet érdekében. Biztonságot ad, hogy semmiféle idegen áfium többé a nemzeti közösség egységéből ki nem szakítja. A társadalmi igazság érvényesülését továbbra is igényli, de most már harca, ha folytatnia kellene ilyent, a nemzeti közösséget erősíti. A társadalmi osztályok érdekeit hangsúlyozó politikai munkán túl, egy nagy ideológiai harcot is folytatott a csehszlovák hatalom a magyar közvélemény megnyerésért s a magyarságnak a csehszlovák érdekharcba való beállításáért. 2*