A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

A népi állomány elleni támadások és a magyarság jövedelme

130 összehasonlítjuk az 1910., vagy akár az 1880. évi magyar népszámlálás, vagy pedig az 1773. évi Lexicon Universorum Regni Hungáriáé Locorum Populosorum adataival, akkor azt találjuk, hogy aránylag elenyésző azoknak a falvaknak a száma, amelyek magyar ethnikai jellegüket a szlovákkal cseréltek föl. A falvak népe aránylag erősebben tartotta meg magyarságát, mint a városi lakosság. Mi volt az oka annak, hogy a csehszlovák népszámlálások a városokban az idegen elem nagyobbmérvű szaporodását mutatták, mint a falvakban? A csehszlovák népszámlálások már fentebb ismertetett módszerein kívül ennek okait körülbelül így lehet összefoglalni. A városok iparos és kereskedő rétegének egy kevésbbé gerinces része a ránehezedő gazdasági nyomás és adóprés miatt opportunusnak találta, hogy szlováknak, illetve csehszlováknak mondja magát, bár családjában magyarul beszélt. A magyar tisztviselők legnagyobb része csak úgy maradhatott meg állásában, ha elhallgatta magyarságát. Az elbocsátott magyar tisztviselők helyére tömegesen cseh és szlovák tisztviselők nyomultak, akiket azután cseh és szlovák iparosok és kereskedők is követtek. A szlovák-magyar vegyesházasságokból származottak is könnyen meginogtak és szlováknak vallották magukat. A „csehszlovák" tannyelvű iskolákba voltak kénytelenek járatni gyermekeiket általában a magyar nemzetiségű tisztviselők is, akiknek hivatali f elsőbbségük nem egy ezer esetben írásban hagyta ezt meg. Hogy azonban a maga magyar nemzetiségét opportunizmusból palástoló városi lakosság lelke mégis magyar maradt, az kitűnik abból, hogy a parlamenti és az önkormányzati választásoknál, amikor a politikai hitvallás szabadságát a választás titkossága biztosította, egyes városokban jóval többen szavaztak a magyar pártokra, illetőleg 1936 óta az egyesült magyar pártra,