A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

A népi állomány elleni támadások és a magyarság jövedelme

A NÉPI ÁLLOMÁNY ELLENI TÁMADÁSOK ÉS A MAGYARSÁG ÖNVÉDELME. A fentiekben felvázoltuk azokat a küzdelmeket, amelyeket a felvidéki magyarságnak a csehszlovák uralom két évtizede alatt politikai, kulturális és gazdasági téren kellett vívnia, hogy megmentse létét és biztosítsa fennmaradását. Ebben az egyenlőtlen erőkkel folytatott küzdelemben a magyarságot súlyos veszteségek érték. Nemcsak tömérdek magyar kulturális és anyagi érték pusztult el, hanem a kíméletlen brutalitással és következetes céltudatossággal ellene intézett támadások népi állományát is megtépázták. A cseh állam csaknem mindent elkövetett egyfelől a magyarság lélekszámának csökkentésére, másfelől pedig a magyarság települési területének összébbszorítására. Az első cél elérésére mindenekelőtt a népszámlálási gépezetet és az iskolát mozgósította, az utóbbinak legerősebb eszköze pedig a telepítési politika volt. A csehszlovák kormányzat három népszámlálást tartott a Magyarországtól elszakított területen. Az 1919. évi összeírás csak Szlovákiára terjedt ki és a békekonferencia részére készült. Minthogy célja Szlovákia megszállásának igazolása volt, mentől több „csehszlovákot" és lehetőleg mentől kevesebb magyart igyekezett kimutatni. Az 1921. és 1930. évi népszámlálások, amelyek Ruszinszkóra is kiterjedtek, tovább haladtak a megkezdett úton és a magyarság számát még jobban lefaragták. A csehszlovák népszámlálások nemzetiségi adatait — az