A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Szociális viszonyok

113 kat. Az állami dohánygyárak magyar városokban (pl. Munkács) sem vettek föl magyar munkásokat és munkásnőket. A ligetfalusi állami építkezéseknél a vállalkozók mellőzték a községben évek óta élő 1500 magyar és német munkanélkülit és idegenből hozattak cseh és tót munkásokat. A komáromi hajógyár vezetősége mellőzte a helybeli magyarságot és nem magyar vidékekről hozott 20 tanoncot üzemébe. A komáromi „magyar" szociáldemokraták a munkás fogyasztási szövetkezet berendezését a komáromi magyar munkásság mellőzésével Zsolnán és más északszlovákiai városokban készíttették el. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a Csehszlovákiában megindult erős fegyverkezés és katonai beruházás sem juttatott több keresetet a Felvidéknek. Ha a napi 4 Kč-tól 36 Kč-ig terjedő bért emelkedő bérek szerint emelkedő számú bérosztályokba sorozzuk, akkor 1930 és 1936 között, amely időszak második felében a fegyverkezés már igen erős volt, azt kell látnunk, hogy a magasabb, sőt a középbércsoportokba tartozó munkások száma a Felvidéken igen erősen megcsappant, ezzel szemben felduzzadt a legalacsonyabb bérkategóriában levő munkások száma. Csodálkoznunk kellene tehát, hogy a fegyverkezés miatt meglehetősen konjunkturális években a magát szociálisnak hirdető cseh rendszer nem juttatott arányosan több keresetet a Felvidéknek és a felvidéki magyarságnak, ha nem ismernők a csehek önző gazdasági politikáját, ami viszont érthetővé teszi a felvidéki munkabéreknek a szociáldemokrata szakszervezetektől hivatalosan kimutatott nagymérvű csökkenését. Bércsoportok Napi bér Munkások °/

0-a az egyes bércsoportokban: 1930 1936 I—IV. 4—16 Kč V.—VII. 20—27 Kč VIII-X. ^0-36 Kč 64.62 °/o 22.49 % 13-09 % 77.14 % 15-58 °/o 7.2 8 °/

0