A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Szociális viszonyok

114 Ezek az adatok élénken mutatják, hogy a csehek saját munkásaiknak óhajtottak biztosítani minden jobb kereseti lehetőséget. A szociális biztosítás ügye a csehszlovák törvényhozás tükrében első pillanatra mintaszerűnek tűnik fel. A törvények kiépítették a betegségi, baleseti, öregségi, rokkantsági biztosítást és a végrehajtás éberen ügyelt arra, hogy a munkavállalók és a munkaadók pontosan eleget tegyenek biztosítási kötelezettségeiknek. A biztosítási díjak azonban végeredményben voltaképen állami kényszerkölcsön jellegével bírtak, mert a szociális biztosító intézmények a beszedett magas biztosítási díjakból mintegy 10 milliárd csehkoronányira növekedett tőkéjüknek igen tekintélyes részét kénytelenek voltak az állam rendelkezésére bocsátani és állampapírokat kellett vásárolniok. Azokból az aránylag csekély összegekből, amelyeket ipari kölcsönök formájában helyeztek ki, aránytalanul kevés jutott a Felvidéknek, a magyarság pedig úgyszólván semmit sem kapott belőlük. így a beszedett magas biztosítási díjak nem eredeti céljukat szolgálták, nem orvosra, nem orvosságra, nyugdíjra és segélyekre folytak, hanem állami kölcsönökre. — A szociális biztosító intézetekre vonatkozó törvények és azok végrehajtása nem voltak elég körültekintőek, mert amióta a biztosított öregek szaporodni kezdenek, azóta csőd fenyegeti a központi nyugdíjbiztosító intézetet s mérlegében rövidesen 2 milliárdnyi hiány fog jelentkezni, mert biztosítási kalkulációikban elszámították magukat. A betegségi biztosítók évenkénti vesztesége 1927—1930 között 186 millió Kč körül mozgott a szociáldemokrata szakszervezetek (OSČ) legújabb jelentése szerint. Sokat vesztett tehát eme bukás előtt álló biztosító intézeteknél a magyar munkásság. Külön lapra tartozik, hogy a balesetbiztosító intézeteknél és a betegsegélyző pénztáraknál soha nem volt választás. Autonómia helyett mindenütt a kormánytól