A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Szociális viszonyok

112 adnak ki, sőt a törvényhozásban, a társadalmi és munkásbiztosító intézményekben, de sok más téren is nagy befolyással rendelkeznek. A magyarság ezekből az előnyökből — egy-két kirakatba tett munkást kivéve — semmit sem élvezett. Hiszen a szervezés célja az volt, hogy a magyarságtól merőben idegen politikai törekvések érdekében szervezzék meg a magyar munkástömegeket. Ez kitűnik abból is, hogy öt ujjunkon el tudnók számlálni a magyar nemzetiségű felvidéki szakszervezeti tisztviselőket. Szociális szempontból különösen mérlegre kell tennünk a munkakereseti lehetőségeket. A munkanélküliség aránya mindig magasabb volt a Felvidéken, mint Csehországban és Morvaországban. 1936 januárjában csak Szlovákiában 133.000 munkanélküli volt, júliusában pedig 47.000. Szlovákia lakosságának 1910-ben 30%-a volt magyar és még az 1921. évi cseh népszámlálás is 2,1% magyart mutatott ott ki. Ha tehát középértékben csak 25%-ra tesszük a magyarság számarányát, még akkor is arra az eredményre jutunk, hogy a cseh uralom alatt a cseh hivatalos adatok szerint is Szlovákiában az utóbbi telek során legalább is 34.000 magyar volt kereset nélkül, Kárpátalján pedig 8000, összesen tehát 42.000. Nyáron, az aratási munkák idején is 13.000 magyar munkanélküli mutatható ki a cseh hivatalos adatok alapján Szlovákiában, Kárpátalján pedig 3000, összesen tehát legalább 16.000. A valóságos számok még magasabbak, mert a magyarság, mint elnyomott kisebbség, természetszerűleg nem nemzetiségi számarányának megfelelően részesedett a munkanélküliségből, hanem annál jóval magasabban. Tisztán láthatjuk tehát ezeknek a tízezres tömegeknek a nyomorát, ha meggondoljuk, hogy a fentebb említett okok miatt munkanélkülisegélyben sem részesültek. Hihetetlenül hangzik, mégis tény, hogy tiszta magyar vidékeken számtalanszor mellőzték a magyar munkáso-