A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Szociális viszonyok

Ill zettől, amelynek csak pár száz magyar tagja volt. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a kommunista Ipari Szövetségek szervezeteik taglétszámáról, amint azt az „

OSČ a csehszlovák szociáldemokrata szakszervezetek legújabb évkönyve állítja, valótlan adatokat szolgáltatnak be az Állami Statisztikai Hivatalnak. Kitűnt ez az üzemi választmányok választásánál, de még inkább a bányamunkástanácsok országos választásainál, úgyszintén az államvasutak bizalmi bizottságaiba történt választásoknál, ahol a kommunisták jóval kisebb arányban kaptak szavazatokat, mint azt tagjaik állítólagos száma alapján várni lehetett volna. így kétkedéssel kell fogadnunk a csehszlovák Állami Statisztikai Hivatal közleményeinek azt az adatát, hogy a kommunista Ipari Szövetségek szervezetében 17.000 magyar volna. Hogy a magyar munkásság nem rendelkezett önálló szakszervezetekkel és szakszervezeti központokkal, az nagy hátrányt jelentett a magyar kisebbségi munkásságra nézve. Tekintetbe kell ugyanis venni, hogy Csehszlovákiában a munkanélkülisegélyt az állam a szakszervezeteken keresztül osztotta ki. A munkanélkülisegélyről szóló 1921. évi 267. számú törvény ugyanis a genti rendszert vezette be. E törvény 3. §-a szerint „az állami munkanélkülisegély hozzájárulás a szakszervezetek által kifizetett segélyhez. A szakszervezet utalja ki ezt a munkanélkülieknek az államkincstár terhére" A be nem szervezkedett magyar munkásság így munkanélkülisegélyben nem részesedett. Elesett azonban a 90%-ig be nem szervezkedett magyar munkásság a szakszervezetekkel járó egyéb előnyöktől is. A csehszlovákiai szakszervezetek ugyanis sokmilliós költségvetéssel dolgoznak és nem csupán munkanélkülisegélyt nyújtanak, hanem egyéb segélyeket is. Mint kulturális alakulatok is jelentékenyek. Könyvtáraik vannak, előadásokat rendeznek, mintegy 400 szaklapot