A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Szociális viszonyok

SZOCIÁLIS VISZONYOK. A felvidéki magyarság társadalmi osztályainak egymáshoz való viszonya jelentősen megváltozott a megszállás ideje alatt. Az egyes osztályok egyforma erővel érezvén az idegen uralom elnyomását, már természetes védekezésből is közelebb kerültek egymáshoz érzelemben, politikai célkitűzésekben és törekvésekben. Az egyoldalúan cseh érdekek szempontjából végrehajtott földreform a magyar történeti családok anyagi erejét alapjában ingatta meg. A cseh nagyipar tönkretette a neki konkurrenciát jelentő felvidéki gyáripart. Földbirtokos és gyártulajdonos tehát nem érezhette magát már anyagilag oly magasan a szegény néprétegek fölött, mint a háború előtt. Megtalálták a velük sorsközösségben élő magyar dolgozó tömegek felé vezető utat, felismerték az új idők diktálta szociális berendezkedés és átalakulás szükségét s a magyar nép számtalanszor meggyőződhetett szerető támogatásukról, hiszen egyformán üldözöttjei és elnyomottjai voltak az igazságtalan cseh gazdasági rendszernek. Csehszlovákiát a cseh propaganda a szociális igazság országának igyekezett mindig] feltüntetni. Masaryk és Benes írásaikban és beszédeikben állandóan demokráciát és humanizmust prédikáltak és ígértek. Magyarországot mindig az elmaradott feudalizmus antiszociális szigetének hirdették, sőt odáig mentek, hogy azt állították, hogy Csehszlovákiában a magyarságnak több joga és jobb dolga van, mint magyarországi fajtestvéreinek.