A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Gazdasági helyzet - Szövetkezetek

105 kal; a többiek közt szervező központ hiányában egészen gyengén szerepel a magyarság. Ügy a hitel-, mint egyéb gazdasági szövetkezetekben a támogatás a nem-magyar szövetkezeteknek jutott. Ezeknek működését egyúttal politikai szempontokkal is kapcsolták össze. Különösen romboló hatású volt a magyar parasztság körében a Hodzsa által felállított és pénzelt Kölcsönös Földműves Pénztárak (Rolnička vzájomná pokladnica) 74 fiókja közül azoknak működése, amelyek magyar vidékeken terjeszkedtek (Dunaszerdahely, Galánta, Léva, Losonc, Szepsi, Somorja, Tornaija, Ipolyság, Királyhelmec, Érsekújvár, Párkány, Nagykapos stb.). Az 1934 nyarán bevezetett gabonamonopólium intézménye prágai paritásban állapította meg a búza árát, minekfolytán a cseh gazda gyengébb búzájáért 168 koronát kapott, míg a nagy sikértartalmú szlovákiai magyar búza csak 152 koronát ért el. Az egyéb mezőgazdasági termények értékesítése terén is nagy állami támogatással működő szövetkezeteket a csehszlovák politikai pártok tartották kezükben. Leghatalmasabb ezek közül a cseh agrárpárt által irányított Centro-Cooperativa a maga számtalan alvállalatával (Selecta, Agrosol stb.). Bár mindezek a csehszlovák szövetkezetek igyekeztek a magyar nép körében is bomlást, megosztást, zavart kelteni, a magyar parasztság józansága átlátta azokat a célokat, amelyek e szervezetek és akcióik mögött álltak. Nemzeti érzésben és a magyarsághoz való hűségben nem tántorodott meg, hanem a sok idegen gazdasági fondorlat a magyar egységnek lett összekovácsolója.