A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

A felvidéki magyar társadalom egységének kialakulása

10 dekezése ez ellen irányult (magyar életét igyekezett megmenteni), s a belső ideológiai harcok s politikai programmok között magyar államát és magyar nemzeti létét akarta megmenteni. A magyarországi szociális forradalom helyett a csehek és szlovákok nemzeti forradalmának lett szemtanúja s egyben áldozata. Magyarországon a szociális forradalom a kommunizmust hozta s utána a nemzeti erők ellenforradalmát. Ez a fejlődési út súlyos áldozatokat követelt s a nemzeti társadalom egységes kiépítését hátráltatta. A felvidéki magyarság fejlődése ezen törések nélkül ment s ha az akkori idők szociális hullámai át is rezegtek rajta, a nemzeti létét veszélyeztető idegen uralom elleni védekezés maradt lelkiségének uralkodó vonása. A nemzeti és szociális igények összhangját igénylő lelkiség a magyarországi ellenforradalom idején a szociális igények veszélybejutásától félt ismét s az emigránsok szitkozódása és csehszlovák propagandája sok kárt okozott a magyar nép lelkületében. A csehszlovákiai magyarság kihullott a magyar nemzeti közösségből, a Magyarország felé vont határok a magyar nemzettesttől való teljes elzárást jelentették. E magyar népdarab bukása teljes volt, mert gazdasági élete is összeomlott s társadalma széthullott. A leszakított felvidéki területek sohasem képeztek gazdasági egységet. A Budapest felé centralizált gazdaság észak-déli irányban szervezte a Felvidék gazdasági életét s a közlekedés minden lehetősége is észak-déli irányba mutatott. Folyók, vasutak, utak mind délre vittek, az élet ütőerei dél irányában lüktettek. Az új határ a Budapest felé irányuló, gazdasági erővonalakat derékban vágta át, de még az egyes közigazgatási egység alatt szervezett, vagy a gazdasági erőforrások, ipartelepek, közlekedési gócpontok körül kialakult kisebb gazdasági egységeket is átszelte. A magyar állam segítségé-