A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

A felvidéki magyar társadalom egységének kialakulása

11 vel létesített ipartelepek nagy része a szlovák etnikum területén volt. A magyarság települési területe túlnyomó i észben mezőgazdasági jellegű volt s a mezőgazdasági termelés és értékesítés szervezete hiányzott. A magyar gazdasági érdekvédelmi szervezeteket a csehszlovák kormány megszüntette. A magyarság által lakott terület Szlovákia és Kárpátalja déli részén hosszú sávban nyúlt nyugatról keletre. Sem földrajzilag, sem gazdaságilag soha egységet nem képezett. A magyarság teljesen természetellenes két határ közé szorult. Az egyik, az országhatár, délen, amely a magyar etnikum egyéb részeitől vágta el, amelyekkel teljes egységet képezett, a másik határ az etnikai határ. Mégis e kegyetlen határok között kellett kiépítenie új életét kelet-nyugati irányban, hagyományok és a tapasztalatok nélkül. Az új élet megszervezésének lehetősége a társadalom belső erejétől függött. A társadalom ereje az élet által adott közösségeknek, a társadalmi osztályoknak egymáshoz való viszonyában s a nemzeti közösségben való felolvadtságuk milyenségében rejlik. A kisebbségbe jutott magyar társadalom pedig gyenge társadalom volt. Az egyes vidékek népe teljesen véletlenül került a kisebbségi egységbe. Nemhogy a történelemben felfedezhető közös multjuk nem volt, de a magyar szellemiségen belül külön színt s jelleget képviseltek. így például nagy különbség volt Pozsony és Kassa között, Kassa vidéke és Pozsony vidéke között. Pozsony nyugati orientációjú volt, a magyar Nyugatot jelentette. Mint mondani szokták, Bécs elővárosa volt s a német császárvároshoz ezer társadalmi, történelmi, személyi szál kötötte. Környéke, Mátyusföld, Csallóköz, a Dunántúllal lélekzett együtt s a magyarországi nyugatnak neveztetett. Kassa s vidéke már a magyar ellenállás lelkiségét hozta a történelemből. Rákóczi városa s Rákóczi földje. Még nem Kelet, de már a keleti magyarság lelki habi-