Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Bonkáló Sándor: Magyarorosz sorskérdések

MAGYAROROSZ SORSKÉRDÉSEK sai zöme is azokból került ki, de azok a lapok sem voltak különbek, amelyeket magyaroroszok szerkesztettek és adtak ki. Minden lap, — a Negyilya, a Ruszkij Visztnik és talán egy-két más lap kivételével — csaknem minden számában azt harsogta, hogy «mi ruszinok önként csatlakoztunk a csehszlovák államhoz-», «mi ruszinok örülünk, hogy megszabadultunk az ezeréves átkos magyar iga alól». És sehol nem találtam egy sor elismerést, egy meleg szót a testvérhez, akivel 400 évig együtt éltek. Az ukrán nyelvű és irányzatú lapok közül jegyzeteim szerint cinnakidején átnéztem a Naukát (1918—1922) és utódját, a Szvobodát, a Karpatszka Pravdát (Kárpáti Igazság), majd a helyébe lépő Holos Zsityá1 (Az élet szava), a Karpatszkij Proletárt és a Pracujussa Mologyot (Dolgozó ifjúság), a Nasa Zemlyát (A mi földünk), a Naukovij Zbornikot (a Proszvita tudományos folyóiratát), a Ruszka Nivát (Orosz mező), a Szlovo Narodá1 (Népszava), Ucsitelyszkij Holos1 (A tanító szava), Ukrajinszke Szlovo, n Vpered (Előre), Zemljá i Voljá (Föld és akarat), Ucsitely (Tanító) Posztup stb. lapokat. Az orosznyelvű és irányzatú lapok közül jegyzeteim tanúsága szerint átnéztem a Junij Drug-ot (Ifjú barátom), a Karpatoruszkij Vjesztnik-e

t, a Kárpatoruszkij Golosz1 és utódát, a Ruszkij Narodnij Golosz-t, a Molodaja Ruszj-t (Ifjú Oroszország), Narodnaja Skola (Népiskola), Nas Karpatoruszkij Golos (A mi kárpáti orosz szavunk), Nas Put j (A mi útunk), N ovo je Ruszkoje Szlovo (Új orosz szó), Novoje Vremje (Új idők), Pravoszlavnaja Podkarpatszkaja Ruszj, Ruszin, Ruszkij, Ruszka K raj na, Ruszka ja Zemlja (Orosz föld), Ruszkij Kraj (Orosz vidék), Ruszkij Pravoszlavnij Visztnik, Ruszkoje Szlova, Szvobodnoje Szlovo (Szabad szó), Tisza, Zsivaja Mysl (Az Élő gondolat) című lapokat, továbbá a Duchnovics Társaság folyóiratát, a Karpatskíj Szvit-e t. A legtöbb lap igen rövidéletű volt, de még így is sokkal több volt az újság és a folyóirat, mint amennyire a magyaroroszoknak szükségük lett volna és amennyit a maguk erejéből fenn tudtak volna tartani. A legtöbbnek nem is volt semmi létjogosultsága. A cseh szubvenció vagy a szubvenció tmegnyerésének a reménye csábította a legtöbb embert lapalapításra. Egy szomorú korszak még szomorúbb emlékei a felsorolt és egyéb újságok és folyóiratok. A legszomorúbb a dologban azonban az, hogy megmérgezték a fiatal nemzedék lelkét, mert ezek voltak az ifjú magyaroroszok mindennapi olvasmányai. A sajtó nevelte ukránná a magyarorosz ifjúság egy részét, amely azután a Szics-gárdába lépve, emigráns ukránok vezetése alatt hónapokon át rémületben tartotta Kárpátalja népét. Ám ha véletlenül nem az ukrán, hanem az orosz irányzat kezébe csúszott volna át 1938 őszén a hatalom, alig hiszem, hogy sokkal kevesebb gondot adott volna rendcsináló hatóságaink-