Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve

RÁDY ELEMÉR A szervezés megindítása számos nehézséggel járt. A magyar területeknek újbóli megszerzése után a cseh uralom katonai diktatúrával és statáriummal kezdődött. Egymást követték a magyarság helyi vezetői ellen az atrocitások, a sajtóra bevezették a cenzúrát, egymásután szüntették be a magyar lapokat. így szűnt meg Kassán egyidőre Fischei-Colbric Ágoston megyéspüspöknek, a keletszlovenszkói magyarság akkori szellemi vezérének bátorhangú, nagyszerű napilapja, az Esti Újság. (1919-ben.) A hatóságok a magyarság vezetőinek megtiltották a szabad letelepülést és a lakóhelyváltoztatást. így történt, hogy Petrogalli Oszkár a már megszervezett magyar pártok 1920 decemberében ö-Tátrafüreden rendezett vezetőségi ülésére nem mehetett el és jelentését — ennek megvitatása volt az összejövetel célja — csak írásban küldhette el. Szilassy Béla még 1921 február 14-ikén a magyar pártok vezérlő bizottságának nyitrai ülésére sem mehetett el, mert a nyitrai zsupán megtiltotta, hogy a vármegye területére lépjen. Szent-Ivány József egyszer az életét is csak egy emberséges cseh tisztviselő jóindulatából tudta megmenteni. A főispánok helyére kinevezett zsupánok a megye korlátlan urai voltak, kegyüktől és jóindulatuktól függött minden. Ilyen légkörben a szervezkedés megindítása csaknem lehetetlen volt. A régi magyar pártkeretek, a megszállás első napjaiban szétbomlottak, de egyébként is ezeket továbbépíteni lehetetlen lett volna, mert hiszen a cseh hatóságok az anyaországgal azonos pártszervezetek létesítését nem engedélyezték volna. Egyetlen régi pártkeret, a szociáldemokraták pártja volt, amely az első hónapokban megtalálta a kapcsolatot a cseh szociáldemokráciával és létét különböző koncessziókkal biztosítani tudta. A szociáldemokrácia azonban már nemzetközi beállítottságánál fogva sem volt alkalmas a magyarság politikai megszervezésére és ezenkívül — mint később látni fogjuk — vezetői a nemzetárulástól sem riadtak vissza, hogy hatalmi pozíciókat biztosítsanak a maguk számára. A szoc. dem. párt egyébként később a csehszlovák szociáldemokrata pártba formailag is beolvadt. Új pártkeretek megteremtésére kellett tehát gondolni és rövidesen akadtak is férfiak, akik, vállalva a kockázatot, ehhez a munkához hozzáláttak. Előbb azonban valamit tisztáznia kellett a felvidéki magyarságnak önmagával is, — mégpedig azt, hogy a passzív rezisztencia, vagy az aktív politikai cselekvés útját választja-e? A passzív rezisztencia gondolata valóban felmerült. Azok a férfiak azonban, akik akkor a magyarság élére állottak, látták, hogy a passzív rezisztencia politikája semmilyen körülmények között sem lehet helyes, nem pedig azért, mert eredményesen csak akkor folytatható, ha fegyelmezett, a vezér parancsszavának mindenkor engedelmeskedő tömegek vállalják és nem lehetnek sztrájktörők, akik fegyelmezetlenségükkel, önzésükkel a passzív rezisztencia politikáját meghiúsítják. Már 96