Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve

A FELVIDÉKI POLITIKA 20 ÉVE pedig a Felvidéken ekkor a nemzeti tömegek nem voltak megszervezve, annál több sztrájktörő látszott feltűnni a szociáldemokrácián keresztül. Ennek vezérei már abból az emigrációból kerültek ki, amely a csúfosan megbukott két magyarországi forradalom után tömegesen menekült át Csehszlovákiába, ahol az akkori szociálista vezetők örömmel üdvözölték az eszmetársakat. Ezektől várták a magyarság politikai és szellemi atomizálását és az a politikus és újságíró emigrációs had, amely a Felvidék nagyobb városaiban megtelepedett, kész örömmel vállalta ezt a szerepet s miközben az osztályharc csíráját hintette el a felvidéki magyarok között, semmi erkölcsi gátlást sem érzett, hogy az akkori magyar rendszer, sőt Magyarország ellen a legocsmányabb rágalomhadjáratot indítsa el. A passzív rezisztencia taktikájától még egy meggondolásból kifolyólag kellett elállani. A passzív rezisztencia akkor eredményes, ha vannak olyan közjogi bástyák, amelyek mögött meghúzódva kivárhatják a jobb időket. Ezeket a bástyákat — az önkormányzati szerveket — a cseh politika nagyon ügyesen az első napokban felégette és így a magyarságnak, lia a passzív rezisztencia politikáját választja, nem maradt volna más hátra, mint zokszó nélkül tűrni a gazdasági, szociális, politikai és kulturális megsemmisülést. Ehelyett a felvidéki magyarság vezetői nagyon helyesen azt a taktikát választották, hogy nyiltan kiállanak a politikai porondra és felvéve az eldobott kesztyűt, védelmi politikájuk során a cseh államiság és a cseh kormányzati rendszer támadóiként lépnek fel. A felvidéki politika iránya mindvégig védekezés volt az elnemzetlenités és a gazdasági kizsákmányolás ellen, ugyanakkor azonban a védelmi politika mellett mindig a kormányzati rendszer éles támadásával véltek eredményeket elérni. Amikor tehát tisztázódott, hogy a nyílt politikai szereplést választják, az első feladat a politikai szervezkedés kereteinek a kiépítése volt. A legmegfelelőbbnek egy átfogó nemzeti párt megalakítása látszott, a cseh hatóságok azonban ez elől mereven elzárkóztak. Olyan pártot, amely egyedül és kizárólag a nemzeti alapra kívánt helyezkedni, nem engedélyeztek. Ehelyett tehát más alapokon kellett megindítani a szervezkedést, — természetesen mindenkor az eredeti célok érdekében. A cseh állam szociálista állam volt, a pártok osztályalapon szerveződtek, a magyarság egységét is osztályalapon akarták megbontani, tehát a kezdődő magyar politikai szervezkedésnek is ezzel kellett számolnia. Az első felvidéki magyar politikai szervezkedésekben éppen ezért fedezhető fel az osztályjelleg. Az első politikai szervezkedés Kassáról indult el, szellemi irányítója Fischer-Colbrie Ágoston püspök volt, aki a keresztényszociálizmus gondolatának egyik magyar úttörője és aki ezen az alapon vélte elindítani a magyarság szervezését. 1919 november 23-ikán alakult meg az Országos Magyar-Német Keresztény szociálista Párt, megalapítói: Wirt h Gyula, Fleischmann Gyula dr., Körmendy-Ékes Lajos dr., Tost Barna és Grosschmid 97