Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve

A FELVIDÉKI POLITIKA 20 ÉVE ország állomásain szívfacsaró képet nyújtott a Felvidékről menekült vagónlakók keserves élete. Egyesek azonban már ekkor látták, hogy a pozíciókat nem szabad feladni, a végsőkig ki kell tartani és akárhogy is alakul majd a felvidéki magyarság helyzete, minden poszton ott kell állania a megfelelő embernek. Ezeknek a tisztánlátóknak a gondolatvilágát — amit később az idő is igazolt — fejezi ki legjobban egy fiatal érsekújvári poéta, ölvedi László, aki «A bányász éneke» című könyvének egyik versében ezt írja: Gúnyolhat ármány, sírhat balga jós Én maradok, Süllyedő gályán utolsó hajós. A magyarság tehát anyagi erőiben megfogyatkozva, lélekszámában csökkenve indult a kisebbségi életnek. A 'tisztviselői repatriálások azért is veszedelmesek voltak, mert a magyar társadalmi struktúrában a középosztályt főleg a tisztviselőtársadalom képviselte. Noha a felvidéki városokban volt független iparos és kereskedő-értelmiség is, amely később irányítólag kapcsolódott be a kisebbségi életbe, — mégis a tisztviselőértelmiségre a kisebbségi sorsban is nagy szerep várt volna. Az első időszakban a felvidéki magyarság, éppen a repatriálások és kiutasítások következtében, vezető nélkül maradt és így az első probléma az volt, hogy a kábulatból való felocsudás után ki lesz az, aki a magyarság társadalmi, gazdasági és politikai szervezését vállalja, A magyarság helyzetét az is megnehezítette, hogy a cseh államhatalom első feladatának tekintette azoknak a közjogi bástyáknak a szétrombolását, amelyekből a magyarság kisebbségi harcát megvívhatta volna. Az első intézkedések közé tartozott, hogy valamennyi önkormányzati testület autonómiáját felfüggesztették, élükre vagy kormánybiztost, vagy kinevezett testületet állítottak. A vármegyék és törvényhatóságok így elvesztették a magyarság számára politikai jelentőségüket. Maradtak volna még a kamarák, az egyházak és a kulturális s gazdasági szervezetek. De a kamarák autonómiáját szintén felfüggesztették, a katolikus egyház vagyonát állami kezelésbe vették, a protestáns egyházak autonómiáját pedig megnyirbálták. A kulturális és gazdasági intézményeket legnagyobb részt megszüntették. Ekkor szűnt meg a Femke (Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület) és 340.000 aranykorona értékű vagyonát elkobozták. Megszüntették a Nógrád-Gömöri Gazdasági Egyesület működését is, amelynek a nógrád-gömörmegyei gazdatársadalom szervezése szempontjából hatalmas jelentősége volt. Néhány helyi jellegű egyesület maradt meg utolsó védőbástyának, amelyekből később, amikor nyugodtabb idők következtek, a felvidéki magyaroknak sikerült nemzetvédő szervezeteiket kiépíteniök. 95