Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve

RADY ELEMÉR hivatal vezetője, Viskooskij nyiltan ki is jelentette, hogy a földreform lényegében nem más Csehországban, mint a fehérhegyi csata után elkövetett vagyonelkobzások megtorlása. A felvidéki magyar etnikumban létesített cseh és szlovák telepek piroscserepes házikói ma is azt hirdetik, hogy az új urak az új állam határa mentén határvédő szláv vonalat akartak kiépíteni, amelyre a honvédelmi szempont mellett az a szerep is várt volna, hogy fokozatosan, lassú és szívós munkával szlávosítsa el a határmenti magyarságot. A hranicsár-mozgalom húsz esztendő alatt ezt a célt szolgálta és a cseh és szláv telepesek a szlávosítás érdekében alapított Slovenská Liga támogatásával egymásután építették fel a magyar vidéken a kisebbségi iskolákat, amelyekbe hol édesgetésekkel, hol nyílt terrorral terelték a magyar gyerekeket. így érthető meg, hogy a Felvidéken a csaknem teljes egészében magyaroktól elkobzott földeknek mintegy 80 százalékát szlávok és cseh telepesek kapták és a magyar földigénylők kérése a legritkább esetben talált meghallgatására, — akkor is csak nemzetárulás árán. Peroutka Ferdinánd, a csehek első publicistája, nagy művében, a Budováni Státu-ban (Az állam építése), amelyben a cseh államépítés első éveinek történetét dolgozta fel, nyiltan be is vallja, hogy a földreformnak legelső célja az volt, hogy a határmentén, ahol a lakosság az államhűség szempontjából nem megbízható, lojális cseh és szlovák elemeket telepítsenek. Peroutka, aki Benes bizalmas köréhez tartozott, talán a legautentikusabb, hogy ebben a kérdésben a valóságot megvilágítsa. A magyar nemzeti vagyon legnagyobb vérvesztesége a földbirtokreform magyarellenes végrehajtása következtében állott be. Nem kisebb veszteséget jelentett azonban a bankólebélyegzés, amely a Felvidéken a pénz 50 százalékos, Kárpátalján pedig 90 százalékos leértékelésével járt. A magyarság nemzeti vagyonát csökkentette a különböző egyesületek és intézmények vagyonának elkobzása, a szociális intézményeknek a magyarság rovására történt nacionalizálása és még egész sor vagyonjogi intézkedés. A magyarság tőkés része elszegényedve indult a kisebbségi életbe, a köztisztviselői réteg pedig csaknem 90 százalékban elvesztette egzisztenciáját. A bizonytalanság hónapjaiban a magyarok vonakodtak a cseh állam exponensei kezébe letenni a hűségesküt, elvégre akkor senki sem tartotta véglegesnek ezt az állapotot és nem gondolt arra, hogy a felvidéki magyarság érdeke minden pozíciónak a megőrzése. Igen sokan nyiltan megtagadták a szolgálatot, (vasutas- és postássztrájk), aminek az volt a következménye, hogy a magyar tisztviselőket tömegesen mozdították el állásukból. Akiknél így sem boldogultak, azoknál a csehszlovák állampolgárságot kezdték feszegetni és a legtöbb esetben sikerült is kideríteni, hogy az illető nem cseh állampolgár és így állását el kell hagynia. Megindult a csonkaország felé a kiutasítottak és menekülők hosszú karavánja és hónapokon keresztül a trianoni Magyar94