Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Dr. Pfieffer Miklós: A felvidéki magyar ifjúság és a magyar nemzeti gondolat a húszesztendős csehszklovákiai kisebbségi helyzet idején

PFEIFFER MIKLÓS A Csehszlovák Köztársaság megalapítói között is sok akadt, aki vagy kifejezetten vallotta a marxi elveket, vagy azokhoz közel állott. Maga a csehszlovák állameszmény mintegy keveréke volt a marxi szocializmusnak a nyugateurópai-északamerikai demokratikus eszméknek és rendkívül erős csehszlovák nacionalizmusnak. Ez volt az a külső környezet, amelyben a felvidéki magyar ifjú élt, amely a felvidéki magyar ifjúságra is hatott. A magyarországi kommün legyűrése után Csehszlovákiába menekült emigráció ugyancsak ilyen irányba hatott: telve ellenszenvvel a régi és a Szegeddel megindult új magyar társadalmi és közélet ellen. A marxi szocializmus hivatalos célja a világ proletárjainak egyesítése és jólétük kiharcolása. Érthető, hogy ez az eszme a Csehszlovákiában élő magyar ifjúság egy nagy részére is óriási hatást gyakorolt. Köztük épp azok közül sokakra, akikben sok volt az ifjúkor világot boldogítani akaró idealizmusából. Ezek az ifjak túlnyomó részükben szorgalmasan tanultak, még szorgalmasabban olvastak. Lázasan gyűjtötték azt a szellemi felszerelést, amelylyel proletárboldogító céljaikat megvalósítani remélték. Legtöbbjük rendkívül nehéz anyagi körülmények közt élt. Éhezett és fázott. Oly hideg diákoduban lakott, hogy sokszor ruhástól feküdt éjjelre az ágyba. Idealizmusában oly messze is elment, hogy akadtak ezen «materialisták» között, akik egymásnak szüzességi fogadalmat tettek, hogy a szexualitás se terelje el őket proletármegváltó élethivatásukra való készülésüktől. A csehszlovákiai marxizmus az évek folyamán két irányba vált. Az egyik elnyárspolgáriasodott és elpotrohosodott. Láttunk a csehszlovák közéletben «marxisták »-at, akik dús jövedelmű vezérigazgatókká, bérpalotatulajdonosokká, dús állások halmozóivá lettek, ha vezető helyen voltak. Kényelmesen söröző és virstlit tízóraizó nyárspolgárokká, ha a tömeghez tartoztak. Egy másik iránya a csehszlovák marxizmusnak pedig mindinkább radikalizálódott, szélsőén kommunistává vált. E kettős fejlődést nem szabad szem elől téveszteni, ha felvidéki magyar ifjúságunk szellemi fejlődését követjük. A háború utáni idő másik nagy eszméje a nemzeti eszme. A párizskörnyéki békekötéseknek is egyik hivatalos célja a kis nemzetek felszabadítása volt. Nem csupán az északi népek, finnek, észtek, lettek, litvánok, lengyelek indultak államilag is szuverén nemzeti életnek, hanem az OsztrákMagyar Monarchia különféle kisebb népei is. így láttuk például a románok, a csehek és a szlovákok óriási nemzeti öntudatosítását is. Trianoni Magyarországon is erős hullámot vert főleg a kommün után a nemzeti eszme. (Ébredő magyarok, stb.) 80