Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Jócsik Lajos: A felvidéki magyarság gazdasági élete a kisebbségi sorsban

JÓCS1K LAJOS hogy ipari termelésünk nem bírt tökét gyűjteni, mert a felesleges tökét a csehek vonták el gazdasági életünkből. Most azt látjuk, hogy mezőgazdaságunk sem tudott tőkét gyűjteni. Menthetetlenül eladósodott. Az eladósodás mértéke sokkal nagyobb volt Szlovákiában, mint a cseh tartományokban. A kisebbséget emellett sújtotta az is, hogy a kisbirtok sokkal nagyobb mértékben adósodott el. S a kisebbség földbirtokállománya csaknem teljesen kisüzemekből állott. A harmincas évek második felében az agráradósságok hl százaléka esett Csehországra. A morvaországi mezőgazdaság az eladósodás 23 százalékát viselte. A szlovákiai és ruszinszkói agrártermelés a terhek 30 százalékát nyögte. A cseh tartományok üzemeinek 0.7 százaléka adósodott el, Szlovákiában és Kárpátalján azonban már 1.9 százalék, az eladósodás kiterjedése itt tehát majdnem háromszor akkora volt, mint a cseh országrészekben! SZÉTSZÓRÓDÁS ÉS SZERVEZKEDÉSI KÉSZSÉG Ha egészséges egy organizmus, akkor nem létezik kétségbeejtő helyzet számára, mert megtalálja a védekezés és egészséges alkalmazkodás módozatait. A védekezés módjai mindig ellentétesek az azokat kiváltó helyzettel. A kisebbségi magyarság kétségbeejtő gazdasági helyzetében bebizonyította képességét és tehetségét az önvédelemre. Húsz év alatt a gazdasági hatások folyton szórták és züllesztették a magyarság állományát, de a szervezkedési hajlamot is kifejlesztették benne. A vesszőnyaláb igazsága kisebbségi tanulság. Egyszer majd meg kell vizsgálni azt, hogy a kisebbségi élet sujtottsága az összetartozás és a kollektív hajlam minő formáit teremtette meg. Azt hiszem, hogy a kisebbségi szövetkezeti élet nagyon értékes, ha nem a legértékesebb bizonyítéka lesz ennek. A felvidéki magyarság, miután teljesen kihullott a megszokott társadalmi és gazdasági, valamint állami élet közösségéből, hihetetlen erővei vetette magát e hiányok pótlására. A Felvidéken éppen ezért a szövetkezeti mozgalom mindig több volt a népi rétegek gazdasági érdekvédelménél, több az üzleti vállalkozásnál. A szövetkezeti mozgalom itt jelentőségében túllépte a gazdasági szerep határait, valami mélyebb értelem fejeződött ki benne, majdnem hogy világnézetté nem növekedett. Figyeljük csak meg. 1925-ben akad egy vállalkozó szellemű szervező, aki a konkrét alkotást sokkal többre becsüli, mint a hasztalan ideologizálást. Tudja, hogy a tett úgyis megszüli magának az ideológiát és bebizonyítja érvényét. Pár fogyasztási szövetkezet számára létesítettek egy központi szövetkezetet. A politikai pártok presztizsokokból a fővárosokba tették át központjaikat. A konkrét cselekvés embere egy jófekvésű kisvárost 62