Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Jócsik Lajos: A felvidéki magyarság gazdasági élete a kisebbségi sorsban

A FELVIDÉK GAZDASÁGI ÉLETE választ magának, melynek még ötezer lakosa sincs. A kisvárost Galántának hívják s a központi szövetkezetet Hanzának, megteremtőjét pedig Nagy Ferencnek, aki a szervezet igazgatója. A Hanza talán tíz, tizenöt tagszövetkezet számára alakult, melyek Galánta körül működtek. Ma összesen kétszáztíz fogyasztási és hitelszövetkezet tartozik hozzája. Vigasztal és megnyugtat, ha most, a mélységek fölötti sétánk után ezen az eredményen elgondolkodunk. A kétszáztíz szövetkezet körülbelül ötvenezer szövetkezőt jelent a kisebbségi helyzet végén, a családtagokkal együtt kétszázezer lelket. A Hanza közel húszmilliós forgalmat bonyolít le évente s kenyeret ad körülbelül ötszáz embernek, a családtagokkal együtt kétezer léleknek. Gazdasági jelentőségét megfelelő kultúrpolitikai program egészíti ki. Szövetkezeti lapja több, mint negyvenezer példányban jelenik meg és ingyen megy a szövetkezőknek. Benne mindent megtalál a falu, programja nemcsak gazdasági önvédelem, hanem a szellemi kultúra terjesztése is. A szövetkezeti hálózat egyre épül, még élnek a kisebbségi helyzet pozitív hatásai a felvidéki magyarban. Galántán, a központban lelkes emberek arról panaszkodnak, hogy alig bírják a növést s az sem lehetetlen, hogy a központ alkalmazottainak száma esztendőre a kétszeresére emelkedik. De ez már nem a kisebbségi mult, csak annak következménye, mely a felszabadulás jelenébe nyúlik bele. Ahogyan elgondolkodom erről, egy régi szemlélet ébred emlékeimben a társadalomról. A szemléletet valaha elvetettem, nem ismertem el érvényesnek. Azt állította, hogy a társadalom kisebb társaságok és szervezetek szövedéke s az állam is csak egy fajtája a kisebb szervezeteknek, melyek a társadalmat teszik. A politika azt állította, hogy az állam minden s önálló léte nélkül élni lehetetlen. A gazdasági szervező, ha nem is tagadta ezt, bebizonyította, hogy a népi életet állami lét nélkül is meg lehet védeni és kiépíteni. S hogy mennyire érvényes ez, bizonyítja, hogy amikor a szövetkezetek a nemzetiségi élet fő pillérei kezdtek lenni, a kormányzat betiltotta létesítésüket, vagy külön engedélyhez kötötte. Különösen a hitelszövetkezetek alapítására vigyáztak a szláv hódítók éber figyelemmel. Tudták, hogy ezzel a kisebbség óriási vérveszteséget szenvedő tőkeképző ereje erősödik, polgári súlya gyarapodik és nő nemzeti ellenálló képessége. Csak az 1938 őszi nemzetiségi alkudozásoknál helyezte kilátásba a kormányzat, mint engedményt a kisebbségeknek, a szövetkezetek szabad alapítását s a gazdasági önvédelem továbbépítését. De a történelem ekkor már megszámlálta a demokrata színekbe bújtatott imperialista köztársaság napjait. 63