Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Jócsik Lajos: A felvidéki magyarság gazdasági élete a kisebbségi sorsban

A FELVIDÉK GAZDASÁGI ÉLETE törekednek. Batya terjeszkedésének áldása folytán egyre ismerősebb alakja lesz a magyar életnek a dinnyetermelő csizmadia és a kofaságra szorull cipész. De a csehek nagyszerűen gondoskodtak arról, hogy a magyarság a mezőgazdaságban se vethesse meg lábát a kisebbségi körülményekben. Úgy tettek, mint az elszánt és fáradhatatlan üldözők, akik a megvert ellenségnek egy pillanatnyi nyugtot sem engednek s nem hagyják, hogy kiépítse védekező hadállásait. Mert amikor a magyar tömegek visszahúzódtak a mezőgazdaságba s amikor az ipari leépítések által szabaddá tett tömegek számára a falusi élet a menekülés célját jelentette, a nemzetiségellenes földreformmal a földet is kihúzták a kisebbségi magyarság alól. A végzet így lett felettünk teljes a kisebbségi életben. Pontosabban nem lehetett volna a magyarság vesztét kitervelni. A szlávság csodálatos imperialista éhséggel vetette a földre magát, alig van erre példa a történelemben. Csak primitív, törzsi elmaradottságban élő népeknél lehet hasonló mohóságot észlelni. A csehek gátlásnélküli s határtalan önzéssel eszközszerűsítették a velük együtt élő nemzetiségek állományát, javait s nyíltan a nagy hal jogán rendezkedtek be a nemzetiségekkel, mint kis halakkal szemben. Szlovákiában és Kárpátalján a lefoglalást összesen 1,614.658 hektár tőidre terjesztették ki. Ezt a mennyiséget jórészt a magyar nagy- és középbirtokok adták. No és mi volt a magyar alsó rétegek osztályrésze a földosztásban? Nagyon nehéz ezt pontosan megállapítani. A cseh politikusok minden érvet igénybe vettek, hogy a magyarság számarányához mért részesedését a földreformban bebizonyítsák. A magyar kisebbségi politika azt követelte, hogy a magyar kisebbség számarányához mérten részesedjék a közigazgatásban és az állami állásokban. A csehek ezt mindig visszautasították, de a földreformmal kapcsolatban hirtelen a nemzetiségi kvóta alapjaira helyezkedtek. Tudniillik a magyar kisebbség tiszta magyar vidékeken is — e felfogás értelmében — országos arányszáma mértékében juthatott földhöz, a többit szláv telepesek és maradékbirtokosok kapták. Ezt az érvelést átvette Surányi és Váradi, két szociáldemokrata politikus is. «Magyar mult és magyar jelen» című könyvükben tették ezt. A könyv megjelent szlovák nyelven is, hogy az uralkodó nemzet is megtudja, mennyire bomlott lehet magukat magyaroknak nevező politikusok öntudata. A két jeles férfiú kiszámította, hogy a magyar kisebbség Szlovákiában a lefoglalt terület 9,98 százalékát kapta s jogos, arányszámszerinti igényeit mértéken felül kielégítették, ők azonban maradékbirtokokat is beleszámítanak a magyarságnak juttatott részbe. Ha azonban azt vesszük alapul, hogy mit kaptak a magyar kistermelők, akkor Szlovákiában és Kárpátalján mindössze 19.466 hektárt vehetünk tekintetbe. Csak a faluszerű szláv tele59