Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Lustrum

LUSTRUM Tanulmányait Ungvárott és Budapesten végezte. Tanulmányai befejezése után részt vett a Kurtyák párt autonomista politikai mozgalmaiban és a párt lapjának a «Russkij Vjesztnik»-nek lett a szerkesztője. Mint politikus beszédeiben, mint újságíró cikkeiben erőteljesen síkraszállt hazájának a trianoni szerződésbein biztosított önkormányzatáért. Ügy a társadalmi, mint sportmozgalomban résztvett. Politikai és társadalmi, valamint újságírói működése következtében a csehek részéről sok zaklatásban volt része, lapját többször betiltottáák. Híve a magyar—ruszin megértésnek és a szentistváni birodalom eszmének, amit politikai álláspontja tengelyébe állított. Spieler Frigyes ny. máv. pályamester, Nagyszöllős. Szül. 1870 Pécsett. A háború alatt mint vasutas teljesített szolgálatot. Ezüst vitézségi érmet kapott. Családja Rimaszombatról származik. A Magyar Nemzeti Párt tagja. A csehek házkutatással zaklatták és állásától is meg akarták fosztani. Néhai Strampf Gyula. Szül. 1865 Sopronban. A megszállásig a beregszászi törvényszék elnöke volt. A hűségeskü megtagadása miatt állásától megfosztották s mint gyanús és nem megbízható magyart, állandó házkutatásokkal zaklatták, végül Illaván bebörtönözték. Szabadulása után átszökött Magyarországra. Egy év múlva családját kiutasították a cseh állam területéről. Stefanovics János fodrászmester, Királyháza. Szül. 1898 Gödényházán. A világháborúban a bécsi fényszóró-zászlóaljban szolgált, az olasz fronton harcolt és itt fogságba is esett. A bronz vitézségi érem és a Károly csk. a kitüntetése. A cseh uralom alatt a magyar nemzeti eszmének hűséges, igazlelkű harcosa. Magyarsága miatt a csehek több ízfaen letartóztatták. 1938-ban pedig a rahói internálótáborba zárták. Megalakulásától tagja volt az Egyesült Magyar Pártnak. A választások alatt hatalmas szóvivője volt a magyar kisebbségnek. Minden nemzeti megmozdulás lelkes vezetője. Dr. Stefán Ágoston ügyvéd, Rahó. Szül. 1877 Batáron. A világháborúban mint népfelkelő főhadnagy a szerb harctéren küzdött és sebesült meg. Hadseregparancsnoki dicséretben részesült, Signum laudist és Károly csapatkeresztet kapott. Az összeomlás után a ruszkakrajnai diplomáciai delegáció élén Lengyelországban tevékenykedett, hogy Ruszinszkó csatoltassék vissza Magyarországhoz. Ennek érdekében interveniált, cikkéket írt, előadásokat tartott. 1925-ben hazatért, képviselő lett és sok magyarnak volt segítségére, akik hozzá fordultak. Sokakat mentett meg. Steinmetz Álser beregszászi főrabbi. A politikai életben nem veit részt, de a város társadalmi életében hathatósan képviselte a magyar irredenta ügyét. A szószékről bátran hirdette az anyaországhoz való visszatérés szükségeszerűségét. Dr. Sztehlik Károly kir. törvényszéki elnök, Ungvár. Tanulmányait Budapesten végezte. 1913-ban doktorált és egyévi joggyakornoki működés után Rózsahegyre került a törvényszékhez. A világháborúban Szerbiában teljesített szolgálatot. 1918-ban súlyos sérülten Besztercebányára helyezték, ahol egészen az öszszeomlásig dolgozott. Tulajdonosa az arany érdemrendnek. A csehek betörésekor kénytelen volt elmenekülni. 1919ben Miskolcra nevezték ki törvényszéki titkárnak, 1922-ben tvszéki bíró, 1935ben vizsgálóbíró, majd járásbírósági elnök, 1938 decemberétől az ungvári kir. ügyészség elnöke, 1940 januártól az ungvári törvényszék elnöke. Számos jogi értekezés szerzője. A felvidék visszaszerzésének gondolatát ápoló csonkamagyarországi társadalom és kulturális egyesii529