Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Lustrum

LUSTRUM mekkel dekorálva tért vissza szülővárosába. A dohánygyár tisztviselője lett, a Párt működésében tehát nem vehetett részt, de titokban a magyar irredenta lelkes agitátora volt. Az elnyomás alatt a gyár pincéjében gyűlt össze társaival megünnepelni a nemzeti ünnepeket és mikor közelgett a szabadulás napja, a magyar szabadcsapat-tevékenység támogatója lett. Kogler János malomtulajdonos, Tornaija. Szül. 1897 Nagyrisnyón. Iskoláit Sajógömöriben végezte, majd azután édesatyja malmának vezetését vette át. 1915-tői 1918-ig katona volt. —- Bátyja, Géza, szintén részt vett a világháborúban. Jelenleg Tornaiján mozitulajdonos. Koháry Ferenc, galántai tisztviselő. A M. N. P. aktív tagja, a magyar kulturális és szociális megmozdulások odaadó résztvevője. Precíziós nagy óramű volt a felvidéki Magyar Párt munkája, s ő ennek a nagy műnek volt egy kis kereke. Ez a szerep, bár nélkülözhetetlen, de elvész a nagy mű munkája mellett; azonban örök marad az a jelige, amelyet Blada József galántai magyarral együtt nemzeti színű papírszalagokra írtak és az éj leple alatt a pozsonyi házfalakra ragasztottak: „Pozsony magyar volt és magyar leszi" Kolb Béla, nagyszöllősá ker. isik. tanár. Középiskoláit Ungváron, az egyetemet Budapesten végezte. Pályafutását Munkácson kezdte meg; egyévi tanárkodás után Nagyszöllősre került, ahol a mai napig tanít. Rendkívül sokirányú tevékenységet fejtett ki a nehéz időkben. A Beszkid Sport-Egylet, járási kultúregylet, a Vöröskereszt, Nemzeti Gazdasági Testület, Kazinczy Könyvbarátok Társasága cselekvő tagja. E sokirányú elfoglaltsága mellett közgazdasági tevékenységet is fejtett ki. Ahol a kisébbségi magyarságnak a legcsekélyebb mozgási lehetősége nyílott, ott magas felkészültségével és fáradhatatlan munkabírásával jelen volt. Sikerült is elérnie, hogy a hatalmon levők figyelték, számontartották és féltek tőle. Az ukránok ,,terhes"-nek találták létezését és ki akarták utasítani, de az akadályként közbejött honvédség ebben megakadályozta őket. Felesége és egyben legjobb munkatársa, Popovics Olga tanítónő. Kollmann Jakab papírkereskedő, Vágsellye. Szül. 1892 Özv. Komáromy Istvánné szül. Plcchkó Jozefin, trafiktulajdonos. Férje 1929-ben liait meg a háborúban szerzett betegségében. Mindketten kitartóan támogatták a magyar kultúrmozgalmakat. Konrád Miklós bankigazgató, Érsekújvár. A nyilvános politikai szerepléstől távol áll, de a magyarság kulturális és szociális helyzetének megerősítése körül annál többet dolgozott. Kopor Sámtor, aiagyberegi gazdálkodó, az elszakított Felvidéken főleg választási harcokban és az ifjúság irredentára való nevelésében szerzett érdemeket. 1938 novemberében a csehek 17 társával együtt letartóztatták, bestiálisán megkínozták, majd bebörtönözték. A bevonuló honvédség szabadította ki. Dr. Korpás Ferenc, Beregszászon 8 évig volt gimnáziumi tanár. Később Budapesten tanított, majd főigazgató lett. Áldozatkészségével elősegítette e mű kiadását. Kornreich Lajos építész, Munkács. Szül. 1891 Walicén. A világháborúban a szerb, olasz, orosz és román fronton harcolt és az olasz harctéren háromszor súlyosan megsebesült. A cseh megszállás alatt a magyarság ügyét támogatta. 1933-ban R. Vozári Aladár képviselő kémkedési perében mint tanú szerepelt és a magyar ügy javára vallott. 501