Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Jócsik Lajos: A felvidéki magyarság gazdasági élete a kisebbségi sorsban

JÓCSIK LAJOS őrizze kialakult anyagi életfeltételeit. Az új állam a maga igényei és érdekei szerint alakította át az elszakított területek gazdaságát. A csehszlovák köztársaságban a gazdasági érdekek nem hatottak párhuzamosan a politikai érdekekkel. Tudni kell, hogy a cseh medencében helyezkedett el Ausztria iparának 75 százaléka. Ennek az iparnak fő fejlődési ösztönzője és biztosítéka elsősorban Ausztria nagy belső fogyasztópiaca volt. Ha a csehek mondjuk Mária Terézia uralkodása előtt önálló állami létre rendezkedtek volna be, akkor kis államot alkothattak volna mindmáig, gyenge ipari élettel és kidomborodó paraszti jelleggel. Aki ismeri a háborúelőtti cseh viszonyokat, az nagyon jól tudja, hogy a cseh nagyiparosok és pénzemberek mennyire ragaszkodtak az ausztriai keretekhez. Tudták, érezték, hogy az ipar roppant válsága következik el, ha a csehek kiszakadnak Ausztriából. Az önállósulási törekvések hordozója a cseh középosztály és kispolgárság volt, az intelligencia vékony rétege és a kisiparosság. Mindkét réteg gazdasági érzék nélkül vett részt az önállósulási küzdelemben. Amikor a politikusok látták például azt, hogy hazafias sztrájkok támogatására a legminimálisabb pénzügyi támogatást sem tudják például hazai pénzforrásokból felhajtani, akkor az intelligencia szökött az önállósulási törekvések élére. Masaryk ekkor határozta el, hogy a nagy európai ellentétekhez köti a csehek sorsát s a problémát kívülről fogja megoldani. Hogyan oldotta meg kívülről a problémát? Ügy, hogy a cseh medencében maradt hatalmas ipar a kiszakadás és bomlás után elvesztette belső fogyasztópiacának háromnegyed részét. A csehek aztán húsz esztendőn át arra törekedtek, hogy a helyzet nyomasztó és bomlasztó súlyát a nemzetiségek gazdaságára hárítsák. Végső soron ezzel rohantak vesztükbe. Az államot azzal bomlasztották fel, amivel konszolidálni akarták. A szudétanémet mozgalmak a német munkanélküliek kétségbeesésére támaszkodtak. A német vidéken 150—200 gyár rozsdásodott, mivel nem bírt megküzdeni az adókkal s azzal, hogy elvesztette az állami rendelésekben való részesedést. A csehek milliárdokat költöttek arra, hogy kiépítsék államuk katonai védelmét, de ugyanakkor teljesen vakon maguk felbomlasztották a határok mentén a hadtápterületek nyugalmát. Egy szudétanémet politikus mondta nekem egyszer, hogy kétmilliárd csehszlovák koronával kiemelhették volna a csehek a szudétanémet ipart hosszú gazdasági válságából, ami természetszerűleg s átmenetileg legalább is konszolidálta volna a köztársaságot. A csehek az állam belső életében kérlelhetetlen imperializmusra rendezkedtek be. A cseh iparnak és pénzügyi életnek szűk lett az állam kerete, hogyan engedhetett volna hát abban férőhelyet a kisebbségeknek. 46