Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Székely Molnár Imre: A Rongyos Gárda felvidéki harcai

A RONGYOS GÁRDA HARCAI az ősökhöz, ahol jobb, igazságosabb élete lesz, mint itt a magyar földön. Csaba útján Csaba népe jött értük, s diadalmenetben vitték fel az Úristen legvitézebb hadseregébe ezeket a hősöket. Lent, a betonfedezékek körül a csehek is hordják a maguk sebesültjeiket és halottaikat. Dénesfay Dinich Győző és Szalay Márton tartalékos zászlós hét gazdariúval oldalt kúszva megkerüli az ellenséges betonfedezéket és elkeseredett tüzet zúdítanak rájuk. Erre nein számítottak a csehek. Aki kívül rekedt, az hullani kezd. Rohannak is fel a hegyoldalra. Dénesfay Dinich Győző látja, hogy a sebesült Somsich József főhadnagyot Lőrincz József gazdász a hátára kapja és ki akarja menteni a tűzvonalból. Üjból kattog a cseh gépfegyver és valósággal lekaszálja a két magyar hőst. Gyönyörűen megható jelenet adódott ott fenn a halálkanyarban, ahol elestek a Rongyosok. Az egyik alföldi harcosnak megsebesült a legjobb barátja. Nem törődött az életével, a gyilkos golyószórással, otthagyta biztos fedezékét és lekúszott hozzá. Letérdepelt mellé és beszélgettek. A haldokló végrendelkezett. Elmondta szívbéli komájának, hogy az otthon maradt pár hold földjét kire hagyja. Mindez a legveszedelmesebb golyószórásban történt. . . aztán meghalt. A jóbarát lefogta a szemét, összecsatolta mellén a kezét, majd szanki szokás szerint, ősturáni módra kelet felé fordította a halottat. Közben közelednek a csehek. Maga is odafekszik a halottak mellé, halottnak tetetve magát és emberfeletti erővel tűri, hogy össze-vissza szurkál ják a csehek a többi elesettekkel együtt. A csehek ugyanis csakúgy a «biztonság okából» minden sebesültbe és halottba beleszúrják a bajonettet. A súlyosan megsebesült hős az éj leple alatt elvánszorog, becsületes ruszinok rejtik el és négy hét múlva hazavánszorog a maga lábán. Dénesfay Dinich Győző szintén visszajön a csata színhelyére, de már egyetlen élőleiket sem talál. Halottak fekszenek sorra, mellettük a fegyver s a kilőtt patronok tömege. Könnyen nem adták az életüket. Becsülettel harcoltak és haltak meg. Az éjszakát a közeli erdőben töltötték. Egy régi, rossz térkép már azt mutatta, hogy eljutottak Lengyelországba. Halálosan fáradtak voltak, korgott a gyomruk, amikor Dénesfay Dinich Győző két Rongyost útnak indít a közeli faluba, hogy tájékozódjanak. Ez a két ember nem jön vissza. A cseh katonaság rajvonalban várta a falu előtt és engedte egész magára menni a két Rongyost. A sortűz elintézett mindent. Pintér Rongyost sebesülten verték agyon. Dénesfay Dinichék éjszaka tűz alá vették az őrséget és jól látták, hogy pár elbukott közülük. Az út pedig folytatódott tovább. Másnap délután négy órakor egy 435