Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Székely Molnár Imre: A Rongyos Gárda felvidéki harcai

SZÉKELY MOLNÁR IMRE Lengyelország határa! Most már nem reszkíroznak semmit, mert vagy élnek, vagy halnak. Élelmük nincs. Öl napja nem ettek. Velük van a négy önmagával tehetetlen beteg is. Viszik, viszik őket. Pedig ők is betegek, hiszen már csak a tölgyek alatti makkokat ehetik éhségük csillapítására. Gyomorgörcs és gyomorvérzés kínozza valamenynyit. Emberi nyom sehol a környéken. Egy árva túristaházra bukkannak. Kinyitják az ajtaját és az asztalon másfél kiló kockacukrot találnak. Nem tudják, ki volt ez a jótét lélek, aki ott felejtette. Testvériesen megosztoznak rajta. Mindegyiknek jut néhány szem. Mennek tovább. Október 20-ikán délelőtt 10 órakor megpillantják az erdőből Tereháza községet. A falutól négy kilométerre cseh betonfedezéket találnak. A környék szinte nyüzsög a fellármázott csehektől. Az út belevisz a hajtók gyűrűjébe. Kanyargó szerpentinúton vannak. Nincs menekvés. Alattuk a mélység és a szikla. Még lenézni is szédület. — Ez a haláltornác, — döbben fel, pillant körül Dénesfay Dinich, de nem magát, az embereit félti, mint mindig. Nincs pillanatnyi gondolkodási idő. Négy emberével előre indul az úton. Állást vesz és megindítja a tüzet. Leálcázott betonfedezékek körül várják őket a csehek. Lesállásukből már régen észrevették őket. A géppuskákban már benn állt a szalag és nekikszegezték a golyószórót is. Szörnyű harc keletkezett. A fákon, sziklákon pattogtak a golyók. Valóságos össztüzet kaptak. Hátul, mintegy száz méterre volt Somsich József főhadnagy a többi Rongyossal. Ezek már nem tudtak felzárkózni. Egy pillanatra leáll a csehek tüzelése és rákiáltanak a biztos halálra ítélt Rongyosokra, hogy adják meg magukat. Minden ellenállás hiábavaló. Ezen a kelepceterepen csak meghalni lehet. Fogság, vagy halál, más választás nincs. És a Rongyos az utóbbit választotta. Alig hangzott el a csehek felszólítása, ajánlatukra a Rongyosok válasza egy sortűz volt. Ekkor megszólalnak a beállított cseh tűzgépek. A mieink is, ahogy csak tudnak, tüzelnek, de ez, tisztán kivehető, egyre jobban gyengül. Az élők fogynak ... a holtak fegyvere elcsendesedett . . Dénesfay Dinich Győző észreveszi, hogy neki valamivel jobb fedezéke van. Ispaits nevezetű Rongyosát hátraküldi azzal a paranccsal, hogy Somsichék is azonnal zárkózzanak fel. Felugrálnak .. . rohannak . .. bukdácsolnak ... találnak a golyók . .. Még mindig jobb, mert lenn maradni: biztos halál. Hat ember ér el Dinich hez. Hat megmentett élet. de . . . tizennégyen meghaltak. Másfél óráig tartott a tűz. A csehek jobbról átkaroló mozdulattal kerítik őket. Gecső Rongyos visszakúszik a kanyarba, megnézi, mi van a lemaradottakkal. Majdnem mindegyik halott. Üveges szemekkel néznek fel az égre, mintha keresnének rajta valamit. Vagy talán odavágyott mindegyik megtérni 434 -•mii áíéáaW