Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Székely Molnár Imre: A Rongyos Gárda felvidéki harcai

A RONGYOS GÁRDA HARCAI és az öreg harangöntő. Elmondja friss ungvári híreit. Ungvár már lázban ég. Azt beszélik, hogy a környék tele van Rongyosokkai s ez a hír határtalan lelkesedést váltott ki a lakosságból. Szomorúvá vált a hangja, amikor arról beszél, hogy a sebesült Rongyosokat miiyen gyilkos kegyetlenséggel vallatják a csehek. Milyen barbár módszerekkel kínozzák halálra. Dénesfay Dinich Győző hallgat. Neki nem újság, ö tisztában volt mindezzel, amikor elindult. Délután 5 óra van, amikor látják a lakás ablakából, hogy a cseh katonaság és csendőrség futkos a község utcáin. Egyszerre csak az Egri joghallgató unokája rohan be. Feltépi az ajtót és úgy mondja: — A csehek sorba kutatják a házakat. Rongyos felkelők után kutatnak a községben ... Alig végzi be szavait a fiatal jogász, az utcai kaput máris döngetik a cseh puskatusok. Jegyes lehetett az öreg Egri háza, mert arra sem vártak, hogy kinyissák, betörték és elindultak a ház felé. Dénesfay Dinich Győző pillanat alatt határozott. Még szakít annyi időt, hogy megcsókolja a nagyasszony kezét, felkapja az élelmiszerrel már előre megtöltött három hátizsákot és kirohan az udvarra, neki a kertnek, vissza a csapathoz. Este nyolc óra után érkezett a karámhoz. Megvacsoráztak és még akkor éjjel elindultak az Antalóc község melletti erdőkbe. Halálosan fáradtan, elcsigázottan vonszolták magukat. Az erdőben pihenni akartak egy kicsit, azonban egy szakasz cseh katonasággal találkoztak. Golyót kaptak a csehek, s párperces tüzelés után eltűntek. A Rongyosok pedig vonszolták magukat tovább. Beértek Mokrára. Vasárnap a falu népe az utcán szorongott... A Rongyosok elvegyültek az ünneplő tömegben. Beszélgettek, örvendeztek egymásnak . . . Egy volt csak, aki nem örült ennek a látogatásnak, az idegen származású mokrai kereskedő. A megijedt kalmár a csendőrségre futott. Jelentése után vészesen dudált a trombita. Riadó jelezte a bajt. Csendőrök rohantak az őrshelyre. Persze lépten-nyomon Rongyosokba ütköztek. Az egyik meg is állt, mintha kérdezni akarna valamit. Az ilyen kis faluban könnyű felismerni az idegent. Ez még bajt csinálhat, gondolta a Rongyos és mozdult egy kéz, villant eg

y szurony s ez a cseh csendőr sohasem érkezett meg többet az őrsre. A Rongyosoknak pedig menekülni kellett. Bevették magukat újra az erdőbe. Nyomukban már ott voltak a cseh katonák és zsandárok. Visszapuskáztak rájuk és aztán irány északkelet. Térkép nélkül, pusztán egy kis zsebiránytű mutatta az utat. Elérkeztek Kárpátalja őserdőségeibe ... a havasok közé, járhatatlan, embernemiakta sziklákhoz. Érzik mindannyian, hogy közel van a cél. 433