Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])
Székely Molnár Imre: A Rongyos Gárda felvidéki harcai
SZÉKELY MO I.N ÄH IMRE katonák. Dénesfay Dinichék a vidék erdeiből figyelték ezt a nagy alarmirozást. Az utakon le s fel rohantak a cseh katonaság osztagai, őket vadászták mindenfelé. A Rongyosok október 13-át az erdőben töltötték. Éjjel elbúcsúztak rejtekhelyüktől s megemlékezésül az erdő szegélyéből rátüzeltek a holtrafáradt csehekre. Menetelnek .. . hegynek föl, völgynek le, erdőről erdőre. Útjukban magyar favágókra akadnak. Itt az istenhátamögötti erdőkben is mindenki tudott már róluk. Eljutott a hírük. Maguk a csehek gondoskodtak erről. Összevisszaverték ezeket a szerencsétleneket, úgy akarták kivenni belőlük, hogy merre vannak a felkelők. Mindegyik a sebeit mutogatja, testükön kék foltok éktelenkedtek, de már nem fájt semmi. . . — Magyarok vagyunk mi és azok is maradunk ... — mondták. És odaadták élelmüket, dohányukat, pálinkájukat a Rongyosoknak. Ez alatt Prágából új parancs érkezik. Élve vagy halva, de le kell törni az egész Kárpátalját lázbahozó Rongyos csapatokat! A végsőt vonagló cseh hadsereg presztízskérdést csinált ebből az ügy bői. Most már nemcsak a fő-, de a mellékútvonalakat is elállta a katonaság, ötven lépésnyire egymástól őrszemek kémlelték az erdők hajlását, a bokrok zizzenését. Dudáltak a gépkocsik, éjjel-nappal járőröztek a csehek . . . A Rongyosok bele is botlottak egy-két járőrbe. Rövid tűzharc és aztán gyerünk tovább. Egy fiatal rutén favágó Kisgejőcztől hat kilométerre bikakarámba vezette őket. A Rongyosok alig állnak a lábukon, úgy rogynak le a földre. Dénesfay Dinich Győző pihenőt vezényel. Magához inti Somsich József tartalékos főhadnagyot és rábízza a szakaszt. — Vigyázz rájuk, Jóska, senkinek ne essék bántódása. A két tiszt szeme összevillan. Minek itt több szó, beszéd. A tekintetükből megértik egymás akaratát. . . Semmi élelme sincs a csapatnak. Dénesfay Dinich Győző revolvert dug a zsebébe és kézigránátot. Nincs mit tenni, hát megy ő. Maga helyett mást is küldhetne, akadna önként jelentkező is, de keményebb ember nincs a szakaszban, erősebb se, bátrabb se! Támolyog egy kicsit, fáradt ő is, de megy. Most már erősen, magabízón, keményen, katonásan, Fényes nappal van, de ez sem rettenti vissza. Egri Ferenc harangöntőmestert keresi, a magyar párt elnökét. A ház népe szívesen fogadja, leültetik. Pihenhet. Várnia kell, mert az öreg harangöntőmester Ungváron van. Délután három órakor érkezik haza. Megölelik egymást, a hős felkelő tiszt, a Rongyos 432
